Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

392 298. szám. Gyorsan mozgó, harczilag jól képzett, kifogástalanul élelmezett véderő mindig lefogja győzni az ütemes lépésű, lomba tömegű hadsereget. De legyen ilyen, vagy olyan harczkész egy hadsereg, mihelyt szegény, kifosztott, eladósodott, a tönk szélére hajtott nemzet áll a háta mögött, soha győzni nem fog. Angliának világbirodalmi rengeteg hatalmához képest jelentéktelen a toborzott hadserege, mégis győz, mert van pénze, van módja, hogy a kit zászlójához fűzött esküje, azt ne éheztesse, mikor izmainak aczélosságára van szüksége. Elkoldixsodó népnek döntő pillanatokban koldus lesz a hadserege, mert a milliók, melyek a kaszárnyák fényében és hibbant találmányokban elkallódnak, mint madárijesztő rongyok rínak le a nép csontvázáról. Nem az ujonczok létszámának fölemelése, hanem a gazdasági erők fokozása a győzelem záloga. Nem -az ágyixtöltelék szaporítása, hanem a meglevő létszám czélirányosabb kiképzése legyen az ország jólétét és véderőképességét szivén viselő kormány feladata. Minden új katona, a kit elvonnak a munkától, egyúttal szegénységi bizonyítványa a soldateszkának. Minden katona, a kit a véderő czéljain túl, fegyverfogható képessége után is visszatartanak parádéra, oly nemzetgazdasági kár, mely kétszeresen szegónyíti a népet, kétszeresen gyöngíti a nagyhatalmi állásra helyezkedő, de annak csak árnyékát képező haderőt. Lehetetlen, hogy a tisztelt Képviselőház ne tapasztalná azt a kihivó igazságtalanságot is, mely Ausztriának annyival könnyebbé teszi a katonai terhek viselését, a mennyivel súlyosabbak azok Magyarországnak. A hadseregnek minden felszerelése — némi aránytalanul csekély és olcsó holmik beszerzésén kívül — mind Ausztriában készül. Ott kovácsolják a fegyvereket, ott öntik az ágyúkat, ott szövik a posztót, ott készítik az egyenruhákat, ott verik gombra, kardra, sapkára a kétfejű sasokat. Ma már arra sem vagyunk jók, hogy mézes madzagot húzzanak el szájunk előtt. Kiforgatnak, mint a zsákot, kizsákmányolnak, mint rossz földesúr a régi jobbágyot. Hogy volnánk képesek e viszonyok jármát sokáig viselni? Mennyível könnyebb volna katonaságot tartanunk, ha a közös hadügyi pénztárba dobott millióink, a katonaság szükségleteit szolgáltató hazai ipar révén, bent maradnának az országban. Ne csodálkozzanak a tisztelt Képviselő urak, hogy ha felháborodásunk eszünkbe juttatja azt a tyúkot, melyet végre is, mert nem akart többet tojni, egyszer elevenen, egyszer leforrázva koppasztották meg. Es ha legalább tudnánk, hogy áldozataink árán megmenekülünk a kalandoktól, a vereségektől és a háborúval nyakunkra zúduló államadósságoktól? Ha legalább tudnánk, hogy vérünket és pénzünket belé nem temetik Bosznia sziklái közé, a honnan csak a lekvárkirályság bohóczképe csúfolódik velünk. Vájjon miért? Azért a czopfórt, mely háromszáz év óta a legmaradandóbb fegyvere az osztrák hadseregnek. Igaz, hogy tele tüdővel fújják, akár csak Schakespeare Fallstaffja, hogy a »te táborodban Ausztria*, de ennek a tábornak a kétfejű sasát mindig megtépte a vereségek halálmadara; háromszáz év alatt kikoptak Németországból, megverték őket a francziák, belgák, svédek, hollandok, poroszok, magyarok. Az ő osztrák táborukat, azt az Ausztriát nem tartotta össze más, mint a házasság és a könyörület alamizsnája. Ezért az alamizsnáért bekoldulták a világot, hogy mások segítségével foldozzák össze azt az idomtalan, ijesztő vázat, melynek nincs se nemzetisége, se karaktere, se hús, se hal, se ember, se nemzet, csak amolyan lidórcz. Epén e tényéknél fogva az uralkodóház szempontjából volna immár az okos belátás követelménye: as önálló magyar hadsereg. Csak így szabadulhatna meg