Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 377 De nem, az eddig tanúsított kislelkűséget az okosság és igazság vezérelveitől áthatott politikai irány váltja majd fel, hiszen a közelmúlt évtizedeinek tapasztalatai ennek szükségességét újra igazolják: boldogságunk egyértelmű a nemzeti életműködés minden téren való önállóságának kidomborításával. A véderő ügye foglalkoztatja most a magyar törvényhozást. Erőssé tenni a tényleges rendszert, érvényesíteni törvényeinkben biztosított, de meg t nem valósított jogainkat, önállóvá tenni a magyar haderőt: ezen három törekvés küzdelmének eldőlését aggódva várja az ország. A mi lelkünk meggyőződése, szivünk lelkesedése az utolsó törekvés zászlójához áll, mert magyar gondolkozásunk s romlatlan érzéseink ennek üdvösségét vallják. A hazának és trónnak összehasonlíthatlanul erősebb támasza csak ígj lesz a fegyver, mely vitézül és szeretettel védi alkotóját, fentartóját, urát: a magyar nemzetet, melyet a történelem végzete csak önálló segítő társul rendelt egj másik állam mellé s nem szolgájául, melynek meg kell bilincselni tagjait, hogy karját szabadon ne emelhesse fel magáért. A makacs erőszak korszaka lejárt, a népek millióinak akarata parancs, s ha meg nem értik, az elkeseredés tüze ideig-óráig lappang csak. Hirtelen fellángolását ne várják, oktalanul ne szítsák, mert olthatatlanul lobogó lesz az és pusztító. A magyar törvényhozás pedig meghallva és megértve a magyar akaratot, hasson oda, hogy az önálló magyar hadsereg mielőbb létesíttessék! Az ország szeretete, örök hálája s a tiszta lelkiismeret nyugalma lesz érte a jutalom! Magyarország főiskolai ifjúságának nevében és megbízásából: Idakéri Győző, az egyetemi kör elnöke a budapesti egyetemi ifjúság nevében. Hoffmann Ottó, Benke Antal, Csorba Rudolf, a kolozsvári egyet, ifjúság nevében. Gyökössy Midre, Gulyás József, a debreczeni akad. ifjúság nevében. Káhioky István, JSfeviczky János, az egri akad. ifjúság nevében. Székely Imre, a pozsonyi akad. ifjúság nevében. Kualer József, Kereky Mihály, a pécsi akad. ifjúság nevében. Marosy Zoltán, Képvli. iromány. 1901—1906. XXL kötet. 48
