Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 351 várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, a melyek a mi már amúgy is teljesen kimerített népünktől ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatot követelnek. Képviselőink a választások előtt pártkülönbsóg nélkül csaknem mind azt Ígérték, hogy könnyíteni fognak adóterheinken, hogy több adót nem szavaznak meg. Szomorúan látjuk, hogy a kormány ép az ellenkezőjét cselekszi ennek, mikor az ujonczj utalóknak tetemes fölemelését követeli. Kérjük mindazokat a honatyákat, kik a választások előtt fűt-fát ígértek nekünk, hogy most váltsák apró pénzre programmbeszédjeikben hirdetett elveiket. Az ország el van adósodva és az adó mindig nagyobb és nagyobb lesz. A gazdasági helyzet a lehető legsiralmasabb. Iparunk, kereskedelmünk pang. Ezer és ezer munkás éhezik, nyomorog, mert nem talál becsületes foglalkozást. A megélhetés egyre nehezebb lesz. A gyerek sok. A kenyér kevés. Evenkint százezer polgár szökik a tömegnyomor elől tengerentúlra s ott az újvilágban, idegen országok bizonytalan ösvényén keresi boldogulását. Valóságos nemzeti elvórzés ez. Sajóés Mohácsnál nem ért ily csapás bennünket. Az ország rohamosan közeleg az erkölcsi ós anyagi romlás felé. Népünk csakhamar összeroskad, ha a közmegterheltetés prését még tovább srófolja a kormány. Eletünket és vérünket a hazáért és a királyért! Jól tudjuk, hogyha a haza hí, mindnyájunknak el kell menni, de azt is érezzük, hogyha a katonai kiadások ezután is olyan mérvben szaporodnak, mint idáig, épen a fegyveres béke járma alatt fogunk összeroskadni. A mint értesülünk, a tisztviselők fizetésfölemelése is közel 18 millió korona ujabb adóterhet ró majd reánk. A tisztelt Ház asztalán fekvő katonajavaslatok megszavazása pedig több ezer ifjú erőt, családfentartó kenyérkeresőt vonna el a nemzeti munkától. Kérve kérjük az országgyűlés összes tagjait, legyenek tekintettel siralmas nyomorúságunkra és utasítsák vissza ezt az adószaporító javaslatot. Ha pedig az ország biztonsága érdekében és önvédelmi szempontból valóban elkerülhetetlen az ujonczjutalók fölemelése, legalább könnyítsen a kormány ezen az óriási terhén és változtassa meg a katonajavaslatokat úgy, a mint a néppárt kívánja, hogy törvényibe iktattassák a katonai szolgálatnak két évre való leszállítása. Sok kérni valónk van még. Jogunk volna sok mindent követelni, de most csak erre szorítkozunk, hogy ezt biztosan megkapjuk. Hódoló tisztelettel kérjük a Képviselőházat, vegye figyelembe a mi jogos panaszainkat és méltányos kéréseinket, melyeket az országgyűlési néppárt szónokai már bőségesen kifejtettek a tisztelt Házban, nehogy ezen tehergyarapito, vércsapoló törvényjavaslat megszavazása végképen kiölje belőlünk a népkópviseletbe, a magyar törvényhozásba vetett bizalmunkat. Azon reményben, hogy az egész ország félj aj dúlása és a szegény nép panaszszava nem fog siket fülekre találni, maradunk hódoló tisztelettel Lentiszombathely község adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Balaics István és 18 társa.