Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

344 298. szám. kezdő, jövőt munkáló, békében fejlődő nemzeti életünk ujabb alkotásainak tetőzetére. Derék közoktatási és földművelési ministereink még csak most kezdték meg építeni, s alig hogy tető alá hozhatták, de falépítméiiyeiben még alig hogy alátámaszthatták azon reform-munkálatokat, melyek főként földművelő jellegű államunk kisgazda- ós munkásnépét öntudatosabbá, műveltebbé, vagyonosabbá és ez által a közteher, az óriás mérvű adók elviselésére, kiizzadására alkalmasabbá tenni lettek volna hivatva: és íme már előre oly ujabb terhet akarnak láthatatlan gonosz kezek nyakunkba zúdítani, melynek még pusztán elgondolása is megremegteti lelkünket, elzsibbasztja karjainkat és földre húzza kimerült vállainkat. Igen! Nemzetünktől ismét ujabb vér- és pénzáldozatot követelnek! Szaporítani akarják az. ujonczlétszámot, holott hazánk érdekei azt semmi irányban sem követelik ! Emelni akarják a katonai kiadásokat, holott azok terhei alatt már most is majdnem összeroskadunk! Mélyen tisztelt Képviselőház! Nemzeti létünk anyagi biztosítékainak e váratlan és vakmerő megtámadása hallatára községünk polgársága mint egy ember állott talpra. Erezte, hogy arczpirulás és lelkiismeretfurdalás nélkül nem nézheti el tótlenül a hatalom e nagymérvű túlkapását. Tudta, hogy a legelemibb hazafiúi kötelesség parancsolja ez alkalommal tiltakozó szavának hallatását. Eolyó évi márczius hó 22-ikén, községünk közháza udvarán, száz választópolgár összehívására, minden politikai pártkülönbség nélkül, négyezer polgár népgyűlésre jött tehát össze s e népgyűlés a katonai javaslatokat illetőleg egyhangúlag a következő határozatot hozta: »Mivel a Képviselőházban jelenleg tárgyalás alatt levő katonai javaslatok, elfogadás esetén, oly nagymérvű ujabb vér- ós pénzadóterheket rónának a már eddig is elviselhetetlen adók alatt nyögő.magyar népre, melyek azt a teljes megsemmisülés sötét örvényébe sodornák: azon kéréssel járul a népgyűlés a m. t. Képviselőházhoz, hogy ezen törvényjavaslatokat vétesse le a Kormánynyal a napirendről, illetőleg ne fogadja él és utasítsa a Kormányt, miszerint mielőbb nyújtson be a véderőtörvény revíziójáról oly irányú javaslatot, melyben az önálló nemzeti hadsereg felállításáról, kétéves szolgálati alapon, gondoskodva legyen.* Mélyen tisztelt Képviselőház! E határozat, illetőleg kérelem indokait önmagában hordja. Ep azért, midőn a népgyűlés megbízásából annak teljesítését kérem, szabad legyen csak annyit kinyilvánítanom, miszerint e kérelem teljesítéséhez nem szükséges egyéb, mint józan magyar fő, hazáját forrón szerető szív és erkölcsi bátorsággal ékes honfiúi jellem. Es ezek után, kérve Istent, a magyarok erős Istenét, hogy e három erénynyel törvényhozóink mindegyikét, vagy legalább is nagyobb részét ékesítse föl e nehéz időkben, a nevezett népgyűlés határozatának megszívlelését és teljesítését kérem s maradok a mélyen tisztelt Képviselőháznak Törökszentmiklós, 1903. márczius 28-án. legalázatosabb szolgája Szabó István s. k., református rektor, népgyűlési elnök.