Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

318 298. szám. ós hogy ezzel birtokába jussunk annak az erőforrásnak, mely nélkül az egységes magyar nemzeti állam kiépítése csak hiú vágy ós sisiphusi munka. Kelt Sátoraljaújhely r. t. város képviselőtestületének 1903. évi márczius hó 10-én tartott rendkívüli közgyűléséből. A város közönsége képviseletében alázatos szolgái: Pataky Miklós s. k., Székely Elek s. k., főjegyző. polgármester. 91-ik melléklet a 298. számú irományhoz. t 7.434. ikt. sz.: Üj-Besztercze község adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. •' - • ...•'• Tisztelt Képviselőház f Mi alólirott választópolgárok, adófizetők és hadkötelesek lángoló szeretettel csüngünk hazánkon. Szeretnők Magyarországot, édes hazánkat leghatalmasabbnak látni a földkerekség államai között. Ámde országunk hatalmának erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, a melyek a mi már amúgy is teljesen kimerített népünktől ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatot követelnek. Képviselőink a választások előtt pártkülönbség nélkül csaknem mind azt Ígérték, hogy könnyíteni fognak adóterheinken, hogy több adót nem szavaznak meg. Szomorúan látjuk, hogy a kormány ép az ellenkezőjót cselekszi ennek, mikor az ujonczjutaléknak tetemes fölemelését követeli. Kérjük mindazokat a honatyákat, kik a választások előtt fűt-fát ígértek nekünk, hogy most váltsák apró pénzre programmbeszédjeikben hirdetett elveiket. Az ország el van adósodva és az adó mindig nagyobb és nagyobb lesz. A gazdasági helyzet a lehető legsiralmasabb. Iparunk, kereskedelmünk pang. Ezer és ezer munkás éhezik, nyomorog, mert nem talál becsületes foglalkozást. A megélhetés egyre nehezebb lesz. A gyerek sok. A kenyér kevés. Evenkint százezer polgár szökik a tömegnyomor elől tengerentúlra s ott az újvilágban, idegen országok bizonytalan ösvényén keresi boldogulását. Valóságos nemzeti elvórzós ez. Sajó- ós Mohácsnál nem ért ily csapás bennünket. Az ország rohamosan közeleg az erkölcsi és anyagi romlás felé. Népünk csakhamar összeroskad, ha a közmegterheltetés prését még tovább srófolja a kormány. Eletünket és vérünket a hazáért és a királyért! Jól tudjuk, hogyha a haza hí, mindnyájunknak el kell menni, de azt is érezzük, hogyha a katonai kiadások ezután is olyan mérvben szaporodnak, mint idáig, épen a fegyveres béke járma alatt fogunk összeroskadni. A mint értesülünk, a tisztviselők fizetésfölemelése is közel 18 millió korona ujabb adóterhet ró majd reánk. A tisztelt Ház asztalán fekvő katonajavaslatok megszavazása pedig több ezer ifjú erőt, családfentartó kenyérkeresőt vonna el a nemzeti munkától. Kérve kérjük az országgyűlés összes tagjait, legyenek tekintettel siralmas nyomorúságunkra ós utasítsák vissza ezt az aáószaporító javaslatot. Ha pedig az ország biztonsága érdekében és önvédelmi szempontból valóban elkerülhetetlen az ujonczjutalék fölemelése, legalább könnyítsen a kormány ezen