Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

310 298. szám. 2. • a kormányt utasítsa, hogy a hadilétszám leszállítása, a kétéves szolgálati idő megállapítása, a magyar ezredeknek hazánkba való visszarendelése, ezredeinkben a magyar nyelvnek kötelező szolgálati nyelvvé tótele és a katonai büntetőtörvénykönyvnek a törvényhozás által leendő megalkotása iránt javaslatait mielőbb tegye meg. E felirati kérelmünk megokolására szükségtelen ugyan érvek és indokok felsorolása, mert hiszen e javaslatok felszínre kerülte óta az ezek következtében megindult az egész nemzet előtt ismert és a párt-, vallás- és nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül tartott népgyűlések egyhangú és egyöntetű határozataiból következtetve, az egész nemzet által el is fogadott tiltakozó álláspont alkotmányos és észszerű indokait épen a tisztelt Képviselőház tudja legjobban. Azonban, bár ezt tudjuk, valamint azt is, hogy tiltakozó szavunk esetleg nem lesz több a tenger vizébe hulló cseppnól, mégis mint e hazának igaz fiai nemzetünk jövőjének megvédése czéljából nemcsak helyesnek, de szükségesnek is találjuk tiltakozni ezen ujabb anyagi ós véradó ellen s e tiltakozásunkat röviden indokolni is. A kiegyezés megkötése után nyakunkba varrt adók törvényjavaslatainál a múlt hiányainak szükséges pótlása hozatott fel meggyőződés ós méltányossági indokuk azzal, hogy a nemzetre rótt akkor is túlságos terhek mielőbb apasztatni fognak. Az eltelt negyedfél évtized szomorú tanúságot nyújt arról, hogy a kormány daczára a sanyarú gazdasági viszonyoknak, az ipar ós kereskedelem kétségbeejtő pangásának, a nemzetre nehezedő terhek könnyítése helyett valóságos adóprésbe állítja a honfiakat. E már-már tűrhetetlen helyzet javítását most úgy véli a kormány eszközölni, ha még a meglevő közterhek előteremtésére is elégtelen munkaerőből egy tekintélyes és munkára legképesebb számot elvesz. Ez míg egyfelől a hadilétszám ujabb szaporítása most már elviselhetlen új terhet hoz reánk, addig másfelől sem hazánk függetlenségének megvédése szempontjából nem szükséges, sem pedig a világbéke érdekében nem kívánatos és nem indokolt. Őseink megragadó példáihoz híven hazánk ós alkotmányunk, avagy az uralkodóház hatalmának megvédése czéljából szükséges pénz- és véráldozat elől soha sem tértünk ki, s nemcsak ezeréves multunk bizonyítja ezt, hanem a legutóbbi negyedszázad története is, a mely utóbbi szerint az európai politikai egyensúly fentartásáért pénzben milliókat, vérben honfitársaink ezreit áldoztuk fel. És 'ma, a midőn a világbéke és általános lefegyverzés üdvös eszméje a császári főktől kezdve le a kunyhók lakójáig egyre nagyobb tért hódít, a hadilétszám szaporítása ós folytonos emelésének, hacsak nem akarunk Aesopus békájával hasonlók lenni, nem lehet más czélja, mint ezen ujabb teherrel a nemzet erejét végleg kimeríteni s azután az elszegényedett nép alkotmányát elvenni. Ezt tűrni és megengedni nem vagyunk hajlandók s azt, a mit a pozsonyi országgyűlés rendéi a királyért, mi alkotmányunk ós hazánk függetlenségéért s nemzeti jóllétünkért szintén feláldozni inkább készek vagyunk, sem mint ujabb felesleges és indokolatlan terhet viselni. ;; Kelt Szilágy-Somlyón, 1903. márczius 15-ikón tartott nópgyülósből. Olvnshatlan, Dr. Nádudvary Jenő, :. jegyző. elnök. ,