Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 305 77-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 7.391. ikt. sz.: A borsod-mezőkeresztesi választókerület polgárai. Tisztelt Képviselőház! A szívnek teljességéből szól az embernek szája, mondja az írás. Szívünknek legigazibb belső érzetéből merítjük esdeklő kórelmünket, esedezvén az ország legmagasabb tanácsához, mint törvényhozó testülethez, hogy a most tárgyalás alatt levő katonai törvényjavaslatot, mely az ország adózó lakosaira, a már eddig is elviselhetetlen adóterhen kívül, kétféle ujabb terhet róna, a ház asztaláról levétetni méltóztassék. Kórelmünk igazolásául többek között egy szomorú képet vagyunk bátrak vázolni, ugyanis: kedves hazánk életében még nagyon rövid életű ama dicső korszak, a melynek emlékét ma ünnepeljük, s a mely az ország millióinak szabad földet adott. Milyen volt az öröme az új polgárnak, midőn saját barázdáját szántogatva, egyformán szabadnak érezte magát, a mezőn éneklő pacsirta madárral, s mint új tulajdonos, munkált is örömmel .... Jött azonban az évek sorozata, melyben fokozatosan tapasztalta, hogy adóterhe folytonosan növekszik, elannyira, hogy később a legszigorúbb háztartás mellett sem tudta a kiadás és bevétel között az egyensúlyt helyre állítani, s hogy a ráhalmozott követelésekkel szemben, a végrehajtás szégyenétől megmeneküljön: kénytelen volt kölcsönhöz folyamodni. Ennek segélyével, míg a hitel birta, tengette magát és családját. A hitel megszűnte után beállott azonban a szomorú krízis: ki ad többet érte!? Ha leírhatatlan volt az öröm, midőn az új polgár szabad földet szántott: leírhatatlanabb lett a bánat, midőn ily kényszerült körülmények közt, tulajdonától válnia kellett, ós így a kétségbeesés, az elfásnlás, s annak a szégyene miatt, hogy az ő kis telkén más a gazda: hány ezer ember lett elzüllötté, ki tudná azt megmondani ? Ilyen szomorú lévén a földmívelő nép helyzete, miután elrongyolt ruháit ujakkal felváltani anyagi körülményei folytán nem tudván: így a kisiparos-osztály elszegényedését is magával rántotta. De ennek tulajdonítható be az a tény is, hogy az amerikai kivándorlás, már a legmagyarabb vidékeken is, oly nagy mórveket öltött. Es nem is kell hozzá nagy prófétai jövendölés, hogy a mely mérvben növekszik a népen az állami teher: annak kétszeres arányában fog a kivándorlás bekövetkezni. Ilyen súlyos anyagi helyzetünkben ismételve esedezünk a mélyen tisztelt Képviselőházhoz, hogy az említett katonai törvényjavaslatot, mely a nép munkaerejét is megzsibbasztani törekszik: a ház asztaláról levétetni, s annak el nem fogadása által a nép millióinak szívót megörvendeztetni méltóztassék. Mely alázatos kérésünk mellett maradunk a mélyen tisztelt Képviselőháznak legalázatosabb szolgái. Mezőkeresztesen, 1903. márczius 15-ikon. A borsod-mezőkeresztesi választókerület s annak nevében: Bevecz György s. k., Nagy Lajos s. k., elnök. jegyző. Képvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 39