Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 239 magáévá tette és az ott kifejtett indokok alapján mi is esedezünk, hogy sem a póttartalékosok behivásáról, sem az ujonczlétszám felemeléséről szóló törvényjavaslatokat elfogadni ne méltóztassék. Székesfehérvárott. 1903. évi február hó 26-án Havranek József s. k, polgármester. 52-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 6.800. ikt. sz.: Hosszúfalu község (Zala megye) adófizetői, választópolgárai és hadkötelesei. Tisztelt Képviselőház I Mi alólirott választópolgárok, adófizetők és hadkötelesek lángoló szeretettel csüngünk hazánkon. Szeretnők Magyarországot, édes hazánkat leghatalmasabbnak látni a földkerekség államai között. Ámde országunk hatalmának erősbödését nem várhatjuk olyan kormányzati intézkedésektől, a melyek a mi már amúgy is teljesen kimerített népünktől ujabb vérbeli és pénzbeli áldozatot követelnek. Képviselőink a választások előtt pártkülönbség nélkül csaknem mind azt Ígérték, hogy könnyíteni fognak adóterheinken, hogy több adót nem szavaznak meg. Szomorúan látjuk, hogy a kormány ép az ellenkezőjét cselekszi ennek, mikor az ujonczjutaléknak tetemes fölemelését követeli. Kérjük mindazokat a honatyákat, kik a választások előtt fűt-fát Ígértek nekünk, hogy most váltsák apró pénzre programmbeszédjeikben hirdetett elveiket. Az ország el van adósodva és az adó mindig nagyobb ós nagyobb lesz. A gazdasági helyzet a lehető legsiralmasabb. Iparunk, kereskedelmünk pang. Ezer ós ezer munkás éhezik, nyomorog, mert nem talál becsületes foglalkozást. A megélhetés egyre nehezebb lesz. A gyerek sok. A kenyér kevés. Evenkint százezer polgár szökik a tömegnyomor elől tengerentúlra s ott az újvilágban, idegen országok bizonytalan ösvényén keresi boldogulását. Valóságos nemzeti elvérzés ez. Sajóés Mohácsnál nem ért ily csapás bennünket. Az ország rohamosan közeleg az erkölcsi és anyagi romlás felé. Népünk csakhamar összeroskad, ha a közmegterheltetés prését még tovább srófolja a kormány. Eletünket és vérünket a hazáért és a királyért! Jól tudjuk, hogyha a haza hí, mindnyájunknak el kell menni, de azt is érezzük, hogyha a katonai kiadások ezután is olyan mérvben szaporodnak, mint idáig, épen a fegyveres béke járma alatt fogunk összeroskadni. A mint értesülünk, a tisztviselők fizetésfölemelése is közel 18 millió korona ujabb adóterhet ró majd ránk. A tisztelt Ház asztalán fekvő katonajavaslatok megszavazása pedig több ezer ifjú erőt, családfentartó kenyérkeresőt vonna el a nemzeti munkától. Kérve kérjük az országgyűlés összes tagjait, legyenek tekintettel siralmas nyomorúságunkra és utasítsák vissza ezt az adószaporító javaslatot. Ha pedig az ország biztonsága érdekében ós önvédelmi szempontból valóban elkerülhetetlen az ujonczjutalék fölemelése, legalább könnyítsen a kormány ezen az óriási terhén és változtassa meg a katonajavaslatokat úgy, a mint a néppárt kívánja, hogy törvénybe iktattassák a katonai szolgálatnak két évre való leszállítása.