Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

234 298. szám. 46-ik melléklet a 293. sgdmú irományhoz. 6.773. ikt. sz.: Heves vármegyébe kebelezett Visznek nagyközség közönsége. Tisztelt Képviselőház! Heves vármegyébe kebelezett Visznek nagyközség közönsége a mai napon tartott értekezleten egyhangúlag íétrejött megállapodásához képest a következő feliratot intézi a t. Képviselőház elé: Tisztelt Képviselőház! A község népe már ezen Isten áldotta jó földön is csak tengődik; — terhe napról-napra szaporodik, s földje: megélhetésének alapja, azon arányban fogy. Egy negyedtelkes gazdának ez idő szerinti állami, megyei, községi és egyházi adója évenként 116 korona. Hogy lehet e mellett még élni is ? . . . hát iigy, hogy a legutóbbi 10 év alatt 90.000 korona adóssággal több lett a község terhe, s 16 földes gazdából lett zsellér ember. —- De nem jobb a nagyobb birtokos helyzete sem. S ha már ily szomorúk a viszonyok itt az ország lelkében, milyenek lehetnek mostohább vidékein? Milyenek? ott a kivándorlás! S mégis ujabb áldozatot követelnek ez agyongyötört nemzettől a most szőnyegen levő katonai javaslattal, mely javaslat szaporítását czélozza azon hadseregnek, mely a magyar nemzettel együtt soha nem érez, szivéhez, lelkéhez, érzelmeihez idegen, s a mely hadsereg válságos időben nem hogy védelmezője lenne a magyarnak, hanem az első döfést bizonyára tőle kapná meg. A minden izében osztrák hadseregért ez utolsó áldozatot nem hozzuk meg. Igen! . . . Egy önálló magyar hadseregért!! Ezért utolsó fillérünket, mindenünket szivesen, a lelkesedés extázisával adnók a haza oltárára! De míg a nemzet ezen régi, hő óhajtása nem hiú Ígéretekkel, hanem tettekkel kielégítve nem lesz, addig gyáva könnyelműség, hazafiatlanság volna a már úgy is elviselhetetlen katonai terhek szaporítása. Elismerést ós köszönetet szavazunk az ország mélyen tisztelt Ellenzékének kitartó, hazafias magatartásáért, s annak oszlopos tagja, kerületünk képviselője: Hellebronth Gréza úrnak bizalmunk, szeretetünk őszinte nyilvánítását küldjük, kérve őt, hogy hazafias működésében lankadást nem ismerve, a nemzet igaz ügyét továbbra is istápolni méltóztassék. Mi pedig tengődünk tovább, s »álmodozunk régi dicsőségünkről, mely oly sokáig késik az éji homályban« : az önálló magyar hadseregről. Kelt Viszneken, 1903. évi márczius hó 5-én. Tisztelettel Csomor György plébános és 43 társa.