Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

220 298. szám. E növekvő szegénység ós gazdasági pangás már nemzetünk testét is kikezdte a kivándorlás által, mely ijesztő mértékben terjed nemcsak hazánknak szegényebb vidékein, hanem a Dunántúl és az Alföld termékeny, gazdag rónaságain is, mi miatt a nemzetnek legféltettebb kincse és igazi ereje, ember anyaga is már züllésnek indul. A mire pedig ilyen önemésztésig menő áldozatokat hozunk, a közös hadsereg mai állapota olyan, hogy abba sem a törvényben biztosított teljes paritás és jogegyenlőség nem érvényesül, de még kevésbbé talál abban kifejezésre a nemzeti érzés, s nem találnak ápolásra azon nemzeti törekvések és ideálok, melyek minden öntudatra emelkedett nemzet hadseregében az anyagi erő hatalmát erkölcsi alapra fektetve a lelkes hadfit győzhetlen hőssé magasztosítják. Ez volna azon erő, mi a nemzetet hadseregével egygyó s a nemzeti véderő kiapadhatatlan forrásává tenné, a mint hogy az 1867-ik évi törvényhozás is, mely »magyar hadseregről« szól, e hadsereget magyarnak s nem másnak szervezte, sminket és fiainkat csak magyar s nem más hadseregbe küld. Miután az országgyűlésünkön most tárgyalás alatt levő u. n. katonai javaslatok a hadsereg létszámának s a véderő költségeinek még további felcsigázását czélozzák, mire nézve a választó-polgároknak közvetlenül nyilatkozni még alkalmuk sem volt, mert a legutóbbi képviselőválasztások alkalmával ilyen tervet előttünk senki még csak kilátásba se helyezett, ennélfogva a választó-polgárság a haza iránti kötelességének tartja közvetlenül nyilatkozni, s kifejezni abbeli aggodalmas érzését, hogy a haza most vázolt helyzetében a tárgyalás alatt levő katonai javaslatot a haza üdvére ós hatalmi állására végzetesnek tartja, mert az a helyett, hogy már meglevő véderőnket benső erőben s eszmei tartalomban gazdagítaná, csak számban szaporítja, s növekvő terhe súlyával minden hatalmunk ősforrását, magát a nemzetélet tőkéjét támadja meg, s így beláthatatlan veszedelmeket rejt magában. Mindezen okoknál fogva Kolozsvár város mindkét választó-kerületének pártkülönbség nélkül egybegyűlt választó-polgársága határozata alapján mély tisztelettel kérjük, miszerint intézkedni méltóztassék az iránt, hogy miután a most folyó országgyűlésen tárgyalás alatt levő u. n. katonai javaslatoknak törvénynyé válását nem óhajtjuk, azok a napirendről levétessenek; és hogy a közös hadseregnek azon részében, melyet az 1867: XII. t.-cz. magyar hadseregnek nevez, hazánknak hadügyi souverénitása, melyet, mióta hazánk létezik, mindig birtunk, melyet sem a bennünket Ausztriával kölcsönös és együttes védelemre kötelező 1723-iki, se a későbbi törvények meg nem szüntettek, teljesen érvényesüljön s e hadsereg nemcsak névben, de szellemben is magyar legyen. Kolozsvár sz. kir. város mindkét választó-kerületének pártkülönbség nélkül egybegyűlt választó-polgárságának 1903. évi márczius hó 1-én tartott üléséből. Dr. Nagy József s. h, Dr. Kosutány Ignácz s. k, jegyző. élnöTc.