Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

298. szám. 217 Ennek az aggodalomnak ad kifejezést Szatmár-Németi szabad királyi város törvényhatósági bizottságának a múlt évben november hó 10. napján 242. szám alatt kelt határozata, a melylyel kimondatott, hogy a mélyen tisztelt Képviselőház a törvényjavaslatok elvetésére kéretik. Csanád vármegye törvényhatósági bizottságának a folyó évben februárius hó 3. napján folyt rendes negyedévi közgyűlésén Szatmár-Németi szabad királyi város közönségének az összes törvényhatóságokkal közölt fölirata általános helyeslés közt tárgy altatván, 39. szám alatt elhatároztatott, hogy a fölirathoz Csanád vármegye közönsége hasonló fölirattal csatlakozik. Mélyen tisztelt Képviselőház! A mi lelkünkbe aggodalmat öntenek Szatmárnémeti szabad királyi város közönségének szavai: »A kormány részéről beterjesztett katonai törvényjavaslat a legsötétebb sejtelemmel és komoly aggodalommal tölt el bennünket, mert a javaslat törvényerőre emelkedése előre láthatólag nagy válság felé sodorja nemzetünket.« A mélyen tisztelt Képviselőház asztalán fekvő föliratok mutatják, hogy Szatmárnémeti szabad királyi város közönségének aggodalmában az egész nemzet osztozik. A föliratok a közvéleménynek a törvényjavaslatok ellen irányozott tiltakozását félreérthetetlen szavakba foglalják. »Az ország görnyed a katonai kiadások terhe alatt, melyek évről-évre aggasztó módon emelkednek, míg a közgazdasági viszonyok évről-évre ijesztő módon roszszabbodnak. Ily körülmények között 15.000 főnél nagyobb számú munkaerőnek a produktív gazdasági tevékenység teréről való elvonása oly beláthatlan gazdasági kárát képezi az országnak, mely méltán kelt aggodalmat minden hazafinak keblében az iránt, hogy nem érkeztünk-e el azon pontig, melyen túl már az országot a közgazdasági összeomlás és megsemmisülés veszélye fenyegeti, mely veszedelemmel szemben a hadsereg harczképességének tervezett kifejlesztése alárendelt jelentőségűvé válik.« Mélyen tisztelt Képviselőház! Deák Ferencz egyik nagyhatású beszédében olvastuk az itt következő igéket: »A statust sok katonával terhelni nem tartom jó politikának és azt hiszem, hogy Európa felvilágosodottságához csapásul kötötte a sors azt, hogy a statusok naponként emeljék állandó katonaságuk számát. Csak rígy ne járjanak utoljára, mint az a gyáva lovag, ki önvédelmére annyi fegyvert szedett fel magához, hogy végre a nagy teher alatt lova összeroskadt. Európában alig van status, mely ne nyögne a roppant adósság terhe alatt ós mégis szaporítani törekszik azon emberek számát, kiket alig győz tartani, holott csak egy közönséges gazda is számot vet magával, hogy hány embert tarthat ki gazdaságából. Számtalan munkáskéz elvonatik ez által a statustól, sok országot boldogabbá tett volna egy-két háború, mint egy állandó katonaság tartása. Az állam ereje nem egyedül a fegyverek számában áll. Ha a kormányok erősekké akarják tenni magukat, ne fegyverrel tegyék, hanem kössék össze önvédelmüket a nemzetével. Urat cserélni a nemzetek készek, de jó sorsot senki örömest fel nem cserélA benső rend, a közbátorság fentartása és megszilárdítása főbb és fontosabb, mint a külső.« Deák Ferencznek, a bölcsnek intő szavaira gondolunk, a midőn Szatmár-Németi szabad királyi város közönségéhez csatlakozva kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, hogy a nemzetet alig-alig hordható terhekkel fenyegető törvényjavaslatokKépvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. 28