Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

214 298. szám. Hallja meg ennélfogva úgy a tisztelt kormány, mint a tisztelt képviselőház, miként vélekedik a nagykárolyi választókerület polgársága, miként vélekednek nem csupán a függetlenségi és néppárti érzelmű, hanem a szabadelvű párti választók is, kik most mindnyájan egy gondolatban összeforrva együtt emelik fel szavukat. Tiltakozunk a nép ujabb megterhelése ellen és tiltakozunk különösen azon czél érdekében való megterhelése ellen, mely czélra az ujabb vér- és pénzadó kivántatik. Végsőkig van már igénybe véve országunk lakossága köz- és különösen államczélokra. Mindnyájan érezzük, hogy e tekintetben nemcsak eljutottunk a végső határig, hanem azon a ponton állunk, a melyen a közterhek enyhítését a lakosság gazdasági létérdeke sürgősen követeli. Ily helyzetben nem nélkülözhetünk évente több ezernyi munkaerőt és nem vonhatunk el milliókat az állam közgazdasági tevékenységétől, melylyel a lakosság keresetképessége fokoztatik és így a közteher súlya elviselhetővé tétetik. Elkeseredésünk a legnagyobb fokra hág, ha meggondoljuk, hogy azon hadseregért kellene nekünk e rengeteg áldozatot hozni, mely nemcsak nem magyar, hanem az 1867-iki kiegyezés intencziója daczára ez ideig még a szó valódi értelmében közössé se tudott válni, hanem megmaradt annak, a mi volt, osztráknak, idegennek., A nemzet soha sem szűnt meg sürgetni, hogy a kiegyezésnek megfelelően a hadseregben is, Ausztriával egyformán érvényesüljenek Magyarország jogai és igényei. Közös jelvényeket, magyar ezredeknek magyar tiszteket, magyar tiszti növendékek hazafias nevelését, paritást a tiszti létszámban és magyar nyelvünk érvényesülését mindig követeltük és mindig hangoztattuk panaszainkat a felett, hogy a hadseregben magyar királyt és magyar hazát ismerni és tanítani nem akarnak, nyelvünket és nemzetiségünket becsmérlik és háttérbe szorítják. Mindeme sürgetéseink és panaszaink azonban a hadsereg vezetőinél süket fülekre találtak. Ezen nekünk oly idegen hadsereggel szemben áldozatkészségre indíttatva magunkat nem érezzük, emberi méltóságunk és önérzetünk pedig azt követeli tőlünk, hogy követelményeink rideg visszautasítását hasonlóval visszonozzuk. Hidegen hagy bennünket a hadsereg érdekeinek hangoztatása, mert lelkesedni nem tudunk azért, mit magunkénak nem mondhatunk. Sajnáljuk ennélfogva tőle fiainkat és pedig annál is inkább, mert oly szellemet szívnak ott magukba, mely hazafiságukra és magyarságukra ártalmas; sajnáljuk tőle pénzünket még különösen azért is, mert túlnyomó részben osztrák ipar gazdagítására, osztrák tisztek életfentartására szolgál. Vérünkkelés verejtékünk gyümölcseivel idegen oltáron áldozni nem akarunk. Katonai czélra többet, még ha adhatnánk, ha képesek volnánk, sem adunk. Ezen okok késztetik Nagykároly városának és a nagykárolyi választókerület községeinek lakosságát, — mely községek közül számosan már külön is nyújtottak be kérvényeket — arra, hogy népgyülésében elhatározott eme felirattal a tisztelt Képviselőházhoz forduljon és kérje, hogy tiltakozása, mint a választókerület polgárainak valódi akarata a javaslatok elbírálásánál figyelembe vétessék. Nagykároly, 1903. évi márczius elsején. Nemestőthi Szabó Albert s. k. Mooz Samu s. k. a népgyűlés jegyzője. a népgyűlés elnöke.