Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.
Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak
298. szám. 161 Teljes bizalommal fordulunk azért mi is a mélyen tisztelt Képviselőházhoz, hogy kérelmünket figyelembe venni méltóztassék. Kelt Zala vármegye törvényhatósági bizottságának Zalaegerszegen, 1902. évi deczember hó 9-én tartott rendes közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében: Csertán Károly s. k, Zala vármegye alispánja. 6-ik melléklet a 298. számú irományhoz. 5.896. ikt. sz.: Szatmár vármegye közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! A póttartalékosok behivására vonatkozó törvényjavaslat visszavonása után az ujonczjutalék felemelését követelő két ujabb véderő-javaslatot nyújtott be a kormány. Ha a visszavont javaslat izgalomba hozta, mondhatni, az egész nemzetet, még indokoltabb a felháborodás és a komoly aggodalom, mely, ezen két utóbbi javaslat törvényerőre emelkedése esetére gondolva, nemzetünket s vele törvényhatóságunkat is elfogja. A magyar nemzet honfoglalása óta egyezer éven keresztül oly fényes bizonyságot nyújtott a hazaszeretet erényeinek, mint kevés nemzet, ha komoly veszély fenyegetett, nem volt anyagi és véráldozat oly nagy, melyet egymás között versenyre kelve, ne sietett volna a haza oltárára vinni, és nem ismerünk ma sem határt az áldozatban hazánk védelmére, de mai viszonyaink között minden veszély egy oldalról sem fenyeget, e mellett mai véderőnk fentartása is sokkal nagyobb terhet ró reánk, mint a mennyit közgazdasági fejlődésünk megakasztása nélkül Magyarország népe elviselhetne — épen lángoló hazaszeretetünk parancsszavát követjük, ha a hadügyi kormányzat részéről követelt minden ujabb felesleges pénzáldozat ellen tiltakozunk. Nem kell részleteznünk az ország évről-évre -súlyosbodó gazdasági helyzetét, nem kell kimutatnunk, mennyire nem állanak arányban a folyton növekedő katonai kiadások a nép teherviselési képességével, szomorúan érezzük iparunk és kereskedelmünk fejletlenségét s e téren a nyugati államokkal szemben versenyképtelenségünket, nyomasztólag tapasztaljuk a munkáskéz hiányát. Ily körülmények között oly jelentékeny munkaerőnek — mint az czóloztatik, — a productiv gazdasági tevékenység teréről való elvonása s a létszámfelemeléssel járó költségtöbblet méltán kelt aggodalmat minden igaz magyar hazafi keblében, s az ország közgazdasági jövőjét fenyegető veszélylyel szemben nem lehet hazáját szerető honpolgár, a ki a hadsereg harczképessógének fejlesztését alárendelt jelentőségűnek ne tekintse. Képvh. iromány. 1901—1906. XXI. kötet. , 21