Képviselőházi irományok, 1910. XIV. kötet • 285-298., XLVII-LXVI. sz.

Irományszámok - 1901-298. Sorozata azon feliratok és kérvényeknek, melyek „az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról” szóló 199. sz. törvényjavaslat ellen, valamint „az 1903. évben kiállítandó ujonczok megajánlásáról és póttartalékosoknak a közös hadsereg és - haditengerészet békelétszámának kiegészítése végett kivételesen leendő igénybevételéről" szóló 200. sz. törvényjavaslat ellen a képviselőházhoz benyujtattak

142 298. szám. magyar nemzetet, kiheverte tatár, török dulást, német inváziót, de nem tudja kiheverni a saját fiai, saját kormánya által reá húzott óriási terhek súlyát, melyek a közös-ügyes állapotnak nemzet-irtó következményei. Lehetetlen, hogy ne látná a tisztelt Képviselőház, mily borzasztó állapotban van a nemzet zöme. Ha látja, csak nem fogja Brutusként tőrrel támadni, hanem segíteni igyekezik rajta. Ezt kérjük mi, a midőn ismételten esedezünk, utasítsa vissza a honvédelmi minister javaslatait s foglaljon állást a 2 évi katonai szolgálat mellett. Vagyunk a mólyen tisztelt Képviselőháznak Hajdúböszörmény, 1902. évi deczember hó 1-ón a hajdúböszörményi függetlenségi ós 48-as párt nevében: Dobó Sándor s. fa, Sávágó Gábor s. fa, főjegyző. elnök. 5.374. ikt. sz.: Pozsony szab. kir. város közönsége. Mélyen tisztelt Képviselőház! A honvédelmi minister úr O Nagyméltósága folyó hó 6-án két törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé a közös hadsereg és honvédség ujonczlétszámának megállapítására vonatkozólag, mely törvényjavaslatok czélzata oda irányul, hogy a közös hadsereg és hadi tengerészet fentartására eddig megajánlott 103.100 főnyi ujonczjutalék 125.000 főre felemeltessék és a magyar honvédség ujonczjutaleka az eddig 12.500 fő helyett 15.000 főben állapíttassék meg. Ezen törvényjavaslatok alapján a hadügyi kormány részéről megkívánt ujonczlétszám a közös hadseregre vonatkozólag 9.549 fővel, a honvédségre vonatkozólag pedig 2.500 fővel haladja meg az eddig Magyarország részéről kiszolgáltatott ujonczlótszámot, s így a beterjesztett törvényjavaslatok ezen az alapon az 1903. évre több mint 12.000 egyént akarnak a polgári tevékenység teréről elvonni és katonai szolgálatra kényszeríteni. Ezen kívül felhatalmazást kér a nagyméltóságú honvédelmi minister úr arra, hogy a békelétszám kiegészítésére az 1902—1903. évi legifjabb sorozási évfolyamból a magyar korona országaibán 2.565 főnyi póttartalékost kivételesen rendes katonai szolgálatra visszatarthasson. Mindezek összegezésével több mint 15.000 főnyi véráldozatot kivan ujabban a hadügyi kormányzat, mihez ezen ujoncztöbblet eltartására szükségeltető pénzáldozat is járul. Az ország évről-évre súlyosbodó gazdasági helyzetét figyelembe véve, a hadsereg békelétszámának ily exorbitans felemelése éppenséggel nem indokolt s egyáltalában nem áll arányban az ország teherviselési képességével. Az ország görnyed a katonai kiadások terhe alatt, melyek évről-évre aggasztó módon emelkednek, míg a közgazdasági viszonyok évről-évre ijesztő módon rosszabbodnak. Azon mély aggodalmat, melyet a két törvényjavaslat országszerte okoz, és a mely úgy Szathmár-Nemeti, mint Arad város közönségének a mélyen tisztelt