Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-238. A közigazgatási bizottság jelentése, „a kivándorlás szabályozásáról” szóló 195. számú törvényjavaslathoz

238, szám. 338. szám. A közigazgatási bizottság jelentése, v • „a kivándorlás szabályozásáról" szóló 195. számú törvényjavaslathoz. Azon nagy kérdések közül, melyek a modern Magyarország közgazdasági, társadalmi és nemzeti fejlődését közelről érintik: a kivándorlás neve alatt ismert népmozgalom, a legfontosabb és a legégetőbb kérdések egyikét képezi. A kivándorlás máig nem természetellenes jelenség, hiszen a világ minden nemzetének voltak és lesznek kivándorlói, a miből az következik, hogy a kérdés lényege nem a kivándorlás tényében, hanem azon okokban rejlik, a melyek a gyengéb néposztályt kivándorlásra késztetik. Ha ezen okokat alapos vizsgálódás után felismertük és megállapítottuk, csak akkor juthatunk azon kérdőjel elé: hogy mikópen bánjunk el a kivándorlással, miképen szabályozzuk azt, nemcsak a kivándorló néposztály, hanem egyszersmind az állam érdekében is, melynek jelentős biztonsági és közgazdasági feltételei fűződnek ezen kérdés megoldásához. A tapasztalatok kétségtelenül megállapítják azt, hogy nálunk a kivándorlás alapoka a magasabb munka- és keresetbérek elérésében rejlik, mely által a kivándorló lakosság első sorban önmagának akar használni, hogy nagyobb igények mellett lehetőleg jól megélhessen, s a messze távolban magának jólétet teremtsen. Ezen alap-ok egymagában elegendő arra nézve, hogy a kivándorlást megakadályozni és megtiltani nem lehet, de nem is szabad, mert ezen eljárás ellenkeznék a közszabadság azon érinthetlen feltételével, mely szerint jólétét és boldogulását mások sérelme nélkül mindenki szabadon ós akadály nélkül keresheti. Másrészt azonban bármennyi érzékünk is legyen az emberi jogok szabadsága iránt, ha nem is gátoljuk meg az egyént cselekvési szabadságában, bizonyos előfeltételeket s oly legitim kötelezettségeket, melyek minden állampolgárt egyformán terhelnek, respektálnunk kell s ezen előfeltételek és kötelezettségek teljesítését a »ruprema lex« elvén nem korlát gyanánt kell felállítanunk azon magasabb állami ódrekek miatt, melyek az állami élet zavartalan működésének és biztonságának szempontjából lépnek előtérbe. Oly országokban tehát, a hol a kivándorlás alapokát a szegényebb néposztály jólétre irányuló törekvése képezi, — a mint ez nálunk is van — a kivándorlást tiltó rendszabályokkal meggátolni vagy megakadályozni nem lehet és nem szabad, Képvh. iromány. 1901—1906. XX. kötet. 1