Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-262. Az igazságügyi bizottság jelentése, „a konzuli biróságoknál polgári peres ügyekben követendő eljárás tárgyában a magyar királyi ministeriumnak 1902. évi 1816. számú rendeletére vonatkozólag”
262. szám. 69 A külföldi konzuli bíráskodásnál ez idő szerint a legkülönbözőbb, nagyrészben teljesen elavult peres eljárási törvények és törvényes szabályok vannak hatályban, melyek majd principális, majd subsidiarius módon alkalmaztatnak. Ugyanis hatályban van még ma is az 1781-iki ágynevezett Allgemeine Josephinische Grerichtsordnung, továbbá azokon a területeken, melyek ezelőtt, vagyis mielőtt Konstantinápolyban konzuli főtörvónyszék felállíttatott, másodfokban a trieszti főbíróság hatósága alatt állottak, ide tartozott Románia és Bulgária kivételével az összes többi konzuli bíróságok területe, — ott ma is az 1796-iki úgynevezett Westgalizische Gerichtsordnung van hatályban ós ezeken kívül a 200 pengő forintot, most 1.000 koronát meg nem haladó ügyekben hatályban van az 1845. október 24-iki udvari dekrétummal kibocsátott sommás eljárás, melynek magukat a felek prorogatio utján minden vagyonjogi perben alávethetik. Ezen felül érvényben vannak a következő specziális eljárások: Házassági ügyekben az 1819-iki udvari dekrétum. Birtokháborítási perekben az 1849. október 27-én kibocsátott császári rendelet. Váltó-ügyekben az 1850. január 25-ón kibocsátott eljárás. Okmány-perekben az 1855-ben kibocsátott rendelet. Bérleti és haszonbérleti perekre vonatkozólag az 1858. november 16-iki ós a fizetési meghagyásokra vonatkozólag az 1859-iki igazságügyministeri rendelet. Szükségtelen mondani, hogy különösen a XVIII-ik századból eredő eljárások többé nem alkalmasak arra, hogy a mai forgalmi igényeknek megfelelő gyors és biztos jogsegélyt nyújtsanak. Ez okból a tárgyalás alatt álló rendelet az első szakaszban szabályként kimondja, hogy a polgári peres ügyekben a per tárgyának értékére való tekintet nélkül a konzuli bíróságoknál ez idő szerint érvényben levő 1845-iki sommás eljárás alkalmazandó és csak ott, hol ettől maga a rendelet tesz kivételt, van ezen eljárástól eltérésnek helye. A sommás eljárásnak ezen általánosítása igen üdvös reformot képez már azért is, mert egyes bírósági szervezetet tartván szem előtt, leginkább megfelel a konzuli bíráskodásnak, a hol a konzulok és alkonzulok szintén mint egyes birák functionálnak. Ezen szabály alól a kivételeket a 2. §. állapítja meg, a mennyiben oly tónyálladék okát ós jogviszonyokat, melyek a modern perjogban is nagyobbrészt külön eljárásnak vannak alávetve, kiveszi a sommás eljárás alól ós azokra nézve fentartja a jelenleg is alkalmazásban levő, előbb felsorolt specziális eljárási szabályokat. Ezen törvények és szabályok nem oly régi keletűek és nem annyira elavultak, mint akár az Allgemeine-, akár a Westgalizische Grerichtsordnung. Miután azonban az 1845-iki sommás eljárás 7. §-a elvként kimondja azt, hogy ott, hol a rendelet maga intézkedést nem tartalmaz, ott subsidiarius jogforrásként az általános peres eljárási szabályok alkalmazandók, ily általános szabályok pedig a különböző konzulátusi bíróságok területén — mint már említtetett — különbözők, a tárgyalás alatt levő rendelet 3-ik §-a kimondja, hogy ily subsidiarius jogforrás ezentúl csak egy eljárási törvény lehet és ez az, mely az ezelőtti trieszti főbiróságoknak alávetett területeken mint általános eljárás alkalmazásban van, t. i. — a mint már említtetett — a Westgalizische Grerichtsordung; a mi által a legrégibb ós teljesen elavult Allgemeine Grerichtsordnung egészen hatályon kivül van helyezve. A többször említett 1845-iki sommás eljárás 8-ik §-a az ügyvédi kényszert egyáltalán kizárja. Ezen intézkedést a rendelet 4-ik §-a akként módosítja, hogy az 1.000 koronát meghaladó ügyekben az ügyvédi kényszert kimondja és ettől csak annyiban tér el, a mennyiben a biróság helyén legalább 2 ügyvéd nem lakik.
