Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.
Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről
263. szám. 107 fog, és hogy az egyezmény tartama alatt semminemű előnyben nem fog részesülni az anyaország részéről, a gyarmatczukor az egyezményben résztvevő államokból származó czukorral szemben. Ezek a kijelentések, —- kapcsolatban az egyezmény VIII. czikkében foglalt és ezekre a gyarmatokra is kiterjedő amaz intézkedéssel, mely szerint ezek a gyarmatok is gondoskodni tartoznak arról, hogy a jutalmazott czukor, mely területüket érintette, e rendeltetési piaczon ne élvezze az egyezmény előnyeit: az egyezményben résztvevő többi államokkal szemben csaknem olyan helyzetbe hozzák ezeket a gyarmatokat, mint ha az egyezmény reájuk is kiterjedne. Az egyetlen különbség jóformán az, hogy az egyezmény mai alakja mellett nem kötelezvék ezek a gyarmatok arra, hogy a területükre bevitt jutalmazott czukor után kiegyenlítő vámot szedjenek be. E tekintetben főleg azok az angol gyarmatok jönnek tekintetbe, a melyek czukorbehozatalra szorulnak. Minthogy azonban e gyarmatok czukorszükségletüket ma is túlnyomóan a czukrot termelő többi angol gyarmatokból szerzik be, nagyon valószinűtlen, hogy az angol kormány e gyarmatok piaczainak jutalmazott czukorral való elözönlósét tétlenül tűrné, de ha ez bekövetkeznék is, ez első sorban a czukrot termelő angol gyarmatoknak, nem pedig az egyezményben résztvevő répaczukrot termelő államoknak érdekeit veszélyeztetné. Ily állapot előidézése vagy fentartása csak akkor képezhetne angol birodalmi érdeket, ha az a jutalmazott czukor, a mely ezeket a piaczokat így elfoglalná, az angol birodalomból származhatnék. Ez csak egj esetben volna lehetséges, ha tudniillik az angol autonóm gyarmatok ós birtokok nem járulnának hozzá az egyezményhez és valamelyes jutalomban részesítenék czukortermelésüket. Az angol autonóm gyarmatok és birtokok ugyanis az egyezmény szempontjából teljesen önállóaknak tekintendők és teljesen kivüle állanak az egyezménynek, ha csak ahhoz más önálló államok módjára utólag hozzá nem járulnak. Nem valószínű azonban, hogy ezek a felületek, ha az egyezményhez nem is csatlakoznak, annak tartama alatt jutalomban részesítenék czukortermelésüket, mert ez által semmi előnyt sem biztosíthatnának maguknak az egyesült királyságok piaczán, mert Nagy-Britannia az egyezmény értelmében minden, tehát ezekről a területekről származó jutalmazott czukor után is, a jutalmakat kiegyenlítő vámokat tartozik beszedni. E területek közül különben is csak Queensland, Natal és Brit-Keletindia birnak jelentékeny czukortermeléssel. Ámde Queenslandban állítólag oly nagy a munkáshiány, hogy ott belátható időn belül, már csak e miatt is valószinűtlen a czukortermelés nagyfokú kitérjeszthetés, még nagymérvű jutalmak nyújtása esetén is; JSTatal pedig még éveken át, a csak imént lezajlott délafrikai háború hatását fogja érezni, úgy, hogy kérdéses az is, vájjon képes lesz-e czukortermelését az eddigi színvonalon fentartani, nemhogy annak nagymérvű mesterséges fejleszthetésére gondolhatna. Az angol autonóm gyarmatok és birtokok jövőbeni magatartását illetőleg az európai continentalis rópaczukortermelést tehát főleg csak az érdekli, hogy vájjon a czukorbehozatalra szoruló angol autonóm gyarmatok fognak-e kiegyenlítő vámokat alkalmazni a jutalmazott czukorral szemben, és hogy mi lesz Brit-Keletindia magatartása. Az első kérdést illetőleg ugyanaz áll, a mik fentebb a czukorbehozatalra szoruló angol koronagyarmatok tekintetében mondattak, s Brit-Keletindia magatartása, a magyar czukortermelés érdekében jóval fontosabb, mint a többi angol gyarmatok és birtokok magatartása. Brit-Keletindia ugyanis nagymérvű czukortermelése és némi kivitele mellett az utóbbi időben tetemes czukorbehozatallal birt és a magyar czukornak legjobb kiviteli piacza volt. 14*
