Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

2fJ3. szám. 95 maradó árakon való eladást: s mert kézzelfogható lett csakhamar, hogy a ezukor termelését vagy kivitelét előmozdító jutalmak eltörlése iránti nemzetközi egyezmény a czukorbehozatali vámok tetemes leszállítása ós mérséklése nélkül nem létesülhet. Ennélfogva a kormány az osztrák kormánynyal egyetértőleg a bruxellesi tanácskozásokon résztvevő kiküldötteknek oly utasításokat adott, hogy a czukorbehozatali vámok leszállítása és korlátozása iránti javaslatok tekintetében csak lépésről-lépésre engedjenek, s az így nyert időt felhasználta ama felelősségteljes kérdés alapos megbirálására, vájjon a magyar répaczukortermelós érdekében mily álláspont lesz e kérdés tekintetében elfoglalandó. Bővebb megfontolást igényelt az a kérdés, vájjon lehetséges és kivánatos-e, hogy a magyar kormánynak, a czukorbeviteli vámok korlátozásával szemben elfoglalandó merev magatartása által, a bruxellesi tanácskozás ismét eredménytelen maradjon, mert, ismétlem, hogy azt várni nem lehetett, hogy a czukorbehozatali vámok kérdésének szabályozása nélkül a nemzetközi egyezmény létesülhessen. Habár kétségtelen, hogy az a súly, a melyet valamely állam állásfoglalásának a jelenlegihez hasonló természetű nemzetközi egyezményekben való résztvétele, vagy részt nem vétele kölcsönöz, fordított arányban áll azzal a veszélylyel, a mely az illető állam érdekeit az egyezményben való részt nem vétel esetén érheti; s így aligha volt remélhető, hogy a magyar kormány hozzájárulásának megtagadása — daczára annak, hogy az osztrák kormány hozzájárulásának megtagadását is szükségképen maga után vonta volna — az egyezmény létesülését megakadályozta volna: mégis nem lehetett azt teljesen kizártnak tekinteni, különösen esetleg akkor, ha a magyar és osztrák kormányok állásfoglalásához más érdekelt államoknak, nevezetesen Németországnak kormánya is csatlakozott volna. A magyar kormány nem is mulasztotta el az alkalmat, hogy az osztrák kormánynyal egyetértőleg keresse e kérdés tekintetében az érintkezési pontokat a német birodalmi kormánynyal. Ha az ez iránti tárgyalások során az derült ki, hogy a német birodalmi kormány még Németország, Ausztria és Magyarország egyöntetű visszautasító állásfoglalását sem tartja eléggé súlylyal bírónak arra nézve, hogy a többi érdekelt államok egymás között a czukorkérdés nemzetközi szabályozására nézve — a német, osztrák és magyar czukoripar veszélyeztetése mellett — meg ne egyezzenek, úgy ez csak még valószínűbbé tette, hogy a magyar és osztrák kormányok hozzájárulásának elszigetelt megtagadásától, a magyar répaczukor-termelésre nézve kedvező eredmény nem várható. De meggyőződött a magyar kormány az ez iránt folytatott tárgyalások és beható tanulmányozások során arról is, hogy ha a magyar kormány hozzájárulásának megtagadása, a czukorkérdés nemzetközi szabályozása iránti ujabb kísérletet ismét hajótörésre vezethetné is, ez sem volna a magyar répaczukortermelós érdekében kívánatos. Mert oly válságos volt már a czukorpiacz helyzete világszerte az 1901. év folyamán is, és oly válságossá tette azt az 1901/1902-iki termelési időszak általánosan rendkívül bő és czukordús czukorrópa termése, s a bruxellesi tanácskozások idejében elért rendkívül alacsony piaczi ár: hogy a czukorkérdésnek nemzetközi egyezmény utján való szabályozása nélkül az egészséges kibontakozás módja el sem volt képzelhető. A helyzetnek ilyetén való megítélése folytán felhatalmazta a magyar kormány, az osztrák kormánynyal egyetértőleg, kiküldötteit arra, hogy a ezukor termelését és kivitelét előmozdító jutalmak eltörlésére vonatkozó nemzetközi egyezményhez a czukorbehozatali vámoknak, a belföldi piacz megvédésére, elégségesnek mutatkozó összegben való korlátozása mellett, hozzájárulhassanak, de csak oly fel-