Képviselőházi irományok, 1901. XX. kötet • 238-284. sz.

Irományszámok - 1901-263. Törvényjavaslat, a czukorra vonatkozó törvényhozás tárgyában Bruxellesben 1902. évi márczius hó 5-én kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről

263. szám. 93 teljes összegének. Az Eszakamerikai Egyesült-Államok példáját azóta követte BritKeletindia. Az angol nádczukrot termelő gyarmatok helyzete is egyre rosszabbodik a ezukor világpiaczi árának csökkenése folytán. A nádczukor csak veszteséggel képes fentartani a versenyt a jutalmazott répaczukorral szemben s egyes nádczukrot termelő gyarmatok helyzete oly siralmassá lett, hogy a hitelezők az ültetvényeseket a hitel beszüntetésével fenyegetik. Nagy-Britannia 1897-ben bizottságot küld ki a nádczukrot termelő gyarmatok helyzetének tanulmányozására és megvizsgálására. Ez a bizottság a helyzetet oly válságosnak találja, hogy csak a czukoráraknak, a continentalis államok jutalmainak megszüntetésétől remélt, emelkedésében látja a menekvést, addig pedig az' anyaország pénzsegélyek és hitelnyújtás által iparkodik segíteni e gyarmatok és ültetvényeseik nehéz helyzetén. De a jutalmazott répaczukortermelés is küzd a mind nyomasztóbbá váló versenynyel szemben, annál inkább, minél jobban érvényesülnek az illető állam törvényhozásának a répaczukortermelés támogatásának korlátozása iránti intézkedései. Ezek az intézkedések pedig a termelés általános növekedése folytán, a törvényes rendelkezések természetéből kifolyólag leginkább Ausztriában és Magyarországon érvényesülnek, úgy, hogy ez államok répaczukoripara a belföldi fogyasztás részére való eladásnak szabályozása utján igyekszik segíteni helyzetén. Az 1897-ik év folyamán létrejön az osztrák és magyar czukorkartell. Ez a kartell kétségtelenül segített az osztrák és magyar czukortermelés helyzetén, annyiban, hogy a belföldi fogyasztás számára eladott ezukor árát, a vám védelme alatt felemelvén, ily módon kárpótolta némileg az ipart a külföldre eladott ezukor alacsony áráért. Szintúgy kétségtelen, hogy ez a kartell a belföldi ezukorárak felemelése által új terheket rótt a fogyasztó közönségTe. De két irányban helytelenül lett ez a kartell megítélve, főként a külföldön. Első sorban azért, mert tiílbecsülték azt a támogatást, a mely ebből a kartellből az osztrák és magyar ezukoriparra hárult; részben azért, mert elméleti alapokon számították ki a kartellből eredő támogatás mérvét, részben azért, mert nem vették figyelembe, hogy a kartell-haszon túlnyomó része a kartell megkötésénél természetes fölényt élvező finomítóknak jutott, úgy, hogy a kartellből a nyersezukorgyárakra, azaz a valódi czukortermelésre háruló támogatás lényegesen csökkent. Másrészt félreismerték a kartell-haszonból eredő támogatás természetét, valóságos kiviteli jutalomnak tekintvén ezt. Nem tagadható ugyan, hogy képzelhető olyan kartell, a mely a belföldi fogyasztás számára magas árakon eladott árúczikkeken elért felülnyereségből alapot képez, s ebből a külföldre kiszállított czikkek után kiviteli jutalmat ad, de az osztrák és a magyar czukorkartell szervezete nem ezen az alapon nyugodott. Ilyen volt a világ ezukorpiaczának a helyzete, midőn a belga kormány fáradozásai folytán 1898-ban Bruxellesben összeültek Németország, Ausztria ós Magyarország, Belgium, Spanyolország, Francziaország, Nagy-Britannia, Hollandia, Oroszország ós Svédország meghatalmazottjai, hogy újból tanácskozzanak a ezukor termelését és kivitelét előmozdító jutalmaknak, nemzetközi egyezmény utján leendő, egyöntetű megszüntetése felett. De nem vezethettek ekkor a tanácskozások eredményre, mert Francziaország és Oroszország nem voltak hajlandók közvetett, illetve leplezett kiviteli jutalmakat nyújtó ezukoradó törvényhozásukat megváltoztatni, NagyBritannia pedig úgy látszik, még nem tartotta gyarmatai érdekében annyira kívánatosnak az egyezmény létrejöttét, hogy annak valósulása érdekében felhasználta volna azt a döntő helyzetet, a melyet e kérdésben, mint a legnagyobb ezukorfogyasztó ország elfoglal. A tárgyalásokat azonban nem rekesztették be, csak félbeszakították, a belga kormány bízatván meg, hogy a kérdésnek közös