Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-218. A csongrádi választókerület képviselő-küldési jogának felfüggesztése kérdésében kisorsolt külön biráló bizottság véleményes jelentése

218. szám. 345 szemben is fentartott vallomása, kit, midőn Szlavik hívására kijelentette, hogy nem megy el a vacsorára, állítása szerint Szlavik biztatott, csak menjen, mert duplán megkapja érette a vacsora árát. hogy 4. a vacsorákon a választójogosultak nem kapaczitáltattak, mint ezt 82. 83. 84. stb. sz. a. kihallgatott (curiai tanuk) Hegyi-párti választók is vallják, de a Curia is constatálta; tehát a vacsorák politikai jellege ós czélzata itten sem domboríttatott ki a választók előtt olykópen, hogy a következő vacsorák tulaj donképeni czóljára nézve következtetést vonhassanak le; hogy 5. ezen vacsorák terjedelmükre nézve mérsékelt polgári vacsorák jellegével birtak. Tanúsítja ezt Szlavik János korcsmárosnak (11-ik sz. tanú) a curiai vizsgálat rendjén tett s kérvényezők képviselője által meg nem czáfolt s nem is kifogásolt az a vallomása, hogy vendégei 4—5 szopós malacz és 20—30 kilo marhahúsból álló paprikást, 20 levél sajtot és túróstésztát s 100 liter bort fogyasztottak el; s kérvényezők képviselőjének kérdésére tett nyilatkozata, hogy a vacsora pörköltből, főtt tésztából s személyenkint l

js liter borból állott; tanúsítja ezt Kaszaniczki Dénes korcsmáros (10-ik sz. curiai tanú), meg nem czáfolt és nem kifogásolt tanúvallomása, hogy a vendégség nála 2 óra hosszáig tartott; tanúsítja a parlamenti bizottság által kihallgatott 24. és 46. sz. a. tanuk vallomása, hogy a külön rendelt bort megfizették, továbbá 70. sz. a. curiai tanú, ki a Szlavik vacsorájára külön rendelt borért szintén fizetett, nemkülönben 83. sz. curiai tanú is fizetett a Kaszaniczkinél utólag rendelt 1

j^ liter borért és 2 fekete kávéért. Végül ezt látszik igazolni a Hegyi Antal szerkesztése alatt megjelenő »Tiszavidék« czimü hírlapban ezen vacsorákra vonatkozólag megjelent, s választást védők által bemellékelt (15-ik melléklet) hírlapi czikk is, mely nem tekinti ezen vacsorákat e tekintetben kifogásolhatóknak, s a választás eredményét befolyásolóknak. Már most általános és magasabb szempontokból tekintve egy képviselőválasztókerület képviselőküldési jogának felfüggesztése kérdését; egyfelől áll az, hogy maga a képviselőház van első sorban hivatva arra, hogy szigorú őre legyen a választások tisztaságának, áll az, hogy a multakbani képviselőválasztások alkalmával oly gyakran és elfajult formában mutatkozó, s csaknem általános szokássá vált etetéseket és itatásokat feltétlenül ki kell küszöbölnünk politikai életünkből, s e tekintetben igen szükséges lenne a képviselőház szine elé kerülő, s arra alkalmasnak mutatkozó esetet megragadva, szigorú példát statuálni a jövőre nézve; de másfelől áll az is, hogy a képviselőháznak nemcsak a választási visszaélések szigorú üldözése a feladata, de egyúttal védője is kell, hogy legyen a választókerületek és választópolgárok közjogi intézményekben gyökerező jogainak ós a közszabadsági intézményeknek; és hogy ugy szabadeivűség, mint közszabadság szempontjából, de mélyre ható fontos politikai okokból is, igen megfontolandó egy választókerület képviselőküldési joga felfüggesztésének kérdése, melynél egy választókerület megbélyegzéséről van szó, arról van szó, hogy egy választókerület úgy szólván kikapcsoltassék alkotmányunk lánczolatából, választói a jogokat biztosító alkotmány keretén kivül helyeztessenek, s a kerületnek az általános keretekbe beleilleszthető és beleillesztendő speciális érdekei a parlamentben törvényes képviselet nélkül maradjanak; s kérdés, hogy, mivel a büntetés czélja csak a javítás lehet, és jelen esetben, hol inkább egyes egyénekben és legszűkebb körben egyéni intentiokban rejlett a baj oka, — a választás érvénytelenítése folytán, a törvény rendelkezéseinek átlépéséért elvett egyéni büntetés is elegendő kell, hogy legyen a javulás elérésére, indokolt lenne-e, — a fontos elemeinek figyelmen kívül hagyásával, a büntetés súlyosbítása s nagy részben hibátlanokra való kiterjesztése. De ha kizárólag csupán a vizsgálat adatait tekintjük is, nem találhatunk, Képvh. iromány. 1901—1906. VII. kötet. 44