Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-199. Törvényjavaslat, az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának módositásáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapitásáról
199. szám. 311 14. §-ával megegyezőleg, — a magyar korona országai honvédségének fentartására szükséges évi ujonczjutalékot 12.500 főben állapította meg. Ezen ujonczlétszámok az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-a értelmében 10 évre voltak érvényesek, mely határidő az 1898. évben lejárván, minthogy a viszonyok az 1899., 1900., 1901. és 1902. években sem változtak, a fennebb említett törvénynyel megállapított ujonczlétszámok az 1899. évi II., 1900. évi L, 1901. évi I. és az 1902. évi I. törvényczikkek által évről-évre változatlanul fentartattak. Minthogy az 1902. évi I. törvényczikk 2. §-a értelmében a fennebb említett és már megállapított ujonczjutalékoknak változatlanul hagyására, vagy megváltoztatására czélzó javaslatok alkotmányos utón leendő ujabb megegyezés végett az 1902. év lefolyása előtt terjesztendők a törvényhozás elé, azok a viszonyok pedig, a melyek az ujonczjutalékoknak újonnan 10 évi érvénynyel való r megállapítását eddig is gátolták, még most is fennállanak; oly törvényt szükséges alkotni, a mely ismét egy évre, azaz: az 1903. év végéig állapítja meg a hadsereg és a honvédség ujonczlétszámát. Azon évi ujonczjutalék azonban, a melyet az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-a állapított meg, s a melyből a magyar szent korona országait az 1893. évi I. törvényczikk értelmében a közös hadsereg részére 43.889 fő, a honvédség részére pedig 12.500 fő terheli, a változott viszonyok folytán többé nem elégséges a békelétszám fentartására, minélfogva annak felemelése ugy a közös hadseregnél, valamint a honvédségnél is szükségessé vált. Tekintettel arra, hogy az 1900. évi deczember 31-ón foganatosított népszámlálás adatai és az ujoncz-állítások eredményei szerint ugy a magyar korona országainak, mint az 0 Felsége uralkodása alatt álló többi királyságok- és országoknak teherviselési képessége is jelentékenyen emelkedett, és tekintettel a póttartalék folytonos és nagymérvű növekedésére is, e tekintetben akadály nem forog fenn. Az ujonczjutalék felemelését megköveteli első sorban a tábori és hegyi lövegeknek feltétlenül szükséges tökéletesbítése és ezzel kapcsolatban födött czélpontok megostromlására alkalmas különös könnyű lövegek, t. i. a tábori taraczkok beszerzésének elodázhatatlan szükségessége, nemkülönben a haditengerészetnél is a hajóraj elavult hajóinak pótlása végett, teljes értékű és a modern haditengerészeti technika minden segédeszközeivel és berendezéseivel ellátott hajó-typusoknak szükségessé vált rendszeresítése, továbbá a jelenleg már is rendszeresített békelétszám akadálytalan kiegészítése, és végre a tényleges állományban szolgáló legénység egy részének méltányosság alapján való szabadságolhatása. A mi a magyar honvédséget illeti, annak tervszerű fejlesztése érdekében 1889. óta már is sok oly rendszabály léptettetett életbe, melyekhez az eddigi 12.500 főnyi ujonczjutalék teljességgel elégtelen. — így az ujabban felállított és legközelebb még létesítendő honvéd kórházak, a honvéd zenekarok, az új honvéd nevelő- és képzőintézetek, a honvéd élelmező raktár, többféle csapatiskola stb., melyek az eddigi ujonczjutalék megállapítása idején még fönn nem állottak, legénységi szükségletük tehát jelenleg még a csapatok rovására fedezendő. Ezen felül a honvéd gyalogság és lovasság szervezetében is többrendbeli módosítás is elodázhatlanul szükséges, melyek szintén csak az ujonczjutalék emelése után valósíthatók meg. Mindezen okoknál fogva a közös hadsereg ujonczlótszáma az 1903. évre 125.000 főben, a honvédségé pedig 15.500 főben volt megállapítandó. Minthogy pedig a közös hadsereg és haditengerészet fentartására szükséges és törvónyhozásilag megállapított ujonczjutalék az 1889. évi VI. törvényczikk 14. §-ának
