Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.
Irományszámok - 1901-198. Törvényjavaslat, az útlevélügyről
306 198. szám. kedés áll fenn Európa legtöbb államában és fennálló gyakorlatunk is ugyanily elvi alapon nyugszik. Ezzel az általános szabálylyal szemben az állam biztonsága érdekében a javaslat 2. §-a feljogosítja a ministeriumot útlevólkényszer alkalmazásával, esetenként kivételes rendelkezések életbeléptetésére, mert külháborúk, belső zavargások vagy az államot veszélyeztető egyéb mozgalmak esetében szükségessé válhatik, hogy az utazók, különösen pedig a határokon ki- és belépő egyének éber figyelemmel kisértessenek és a határszélen való forgalom is szigorúan ellenőriztessék s indokolt esetekben a ki- vagy belépés meg is akadályoztassák. Ezen kivül valamely külállam által ez irányban tett rendszabály is arra utalhat bennünket, hogy a viszonosság elvét alkalmazzuk és az illető állammal szemben hasonló rendszabályt léptessünk életbe. Az itt tekintetbe jövő fontos állami érdekek megóvása czéljából hatalmaztatik tehát fel a ministerium, hogy elrendelhesse, miszerint az állam területén való utazás, a határon való átkelés, vagy bizonyos államba való utazás csak útlevél felmutatása mellett történhessék. Ilyen útlevélkényszer ma is fennáll Szerbiával és Eomániával szemben. A 3. §. rendelkezése, mely szerint az útlevél nem hivatalból, hanem csak az állampolgárok kérelme folytán állíttatik ki, abban leli indokát, hogy az útlevél vagy az állampolgárság vagy pedig a személyazonosság igazolására alkalmas bizonyíték gyanánt használtatik, tehát első sorban magánczéloknak szolgál. Az útlevél engedélyezésének tilalma csak a 4. §-ban felsorolt három esetre van korlátozva. Ezeken kivül előfordulhatnak kétségtelenül más oly körülmények is, melyek az útlevél kiállításának megtagadását kívánatossá teszik, de az általános tilalom kiterjesztése, a szabad költözködés és közlekedés szempontjából nem czélszerű és ezért az útlevél engedólyezhetésónek akadályai gyanánt egyedül azok az esetek vétettek fel, midőn vagy az állam véderejének, vagy a büntető jogszolgáltatásnak érdekéből avagy a jogosulatlan kivándorlás meggátlása czéljából a szabad távozás megakadályozása jogosult. Az 5. §-nak az az intézkedése, hogy kiskoriíak és gondnokság alatt állók részére csak törvényes képviselőjük beleegyezésével állítható ki útlevél, törvényeinknek ama hasonirányii rendelkezésein alapszik, mely szerint az önrendelkezési joggal nem biró egyének akaratjuk érvényesítése tekintetében mindig törvényes képviselőik beleegyezéséhez vannak kötve. A 6. §. felsorolja azokat a hatóságokat, melyek az útlevelek kiállítására hivatva lesznek. Ez abból az okból mutatkozik szükségesnek, mert midőn valamely ügy törvényben szabályoztatik, az ennek végrehajtására illetékes hatóságok ugyanebben jelölendők ki, s ha ezt Magyarországra nézve megteszszük, HorvátSzlavonországokra nézve is meg kell tenni, ellenkező esetben a törvényben indokolatlan eltérés, illetve hézag támadna. A jelenleg érvényben levő eljárás szerint az útlevelek az alsóbb fokú hatóságok által kiállított ajánlat alapján, rendszerint a belügyministeriumban állíttatnak ki. Természetes, hogy itt a hatóságok által szolgáltatott adatok helyessége, az útlevélügyek nagy számánál fogva, kellően nem ellenőrizhető, hanem a kiállításnál az ajánlatot beterjesztő hatóság véleménye vétetik irányadóul. A javaslat 6. §-a szerint az útlevelek kiállítása Magyarországban vármegyékben a törvényhatóság első tisztviselője, a törvényhatósági joggal felruházott városokban, a hol a rendőri ügyekre külön hatóság áll fenn, e hatóságok főnökére ruháztatik, a kik inkább lesznek abban a helyzetben, hogy a községi elöljáróságok és a közvetlen alantas hatóságok és közegek által szolgáltatott adatokat ellenőrizzék, a nélkül, hogy ez az egyes hatóságokía eső útlevélügyek aránylag csekély számánál fogva
