Képviselőházi irományok, 1901. VII. kötet • 178-273. sz.

Irományszámok - 1901-195. Törvényjavaslat, a kivándorlás szabályozásáról

276 195. szám. A 13. §-ban foglalt tilalom azért szükséges, nehogy hangzatos felhívások egyes külállamok helyzetének kedvező leirása vagy hasonló nyomtatványok terjesztése által a lakosságban a kivándorlásra való készség felébresztessék vagy szíttassék. Ezért csak szorosan a szállítási üzletre vonatkozó és az utazó közönség tájékoztatására szükséges adatoknak, mint a menetrendre, az útközben való ellátásra és a viteldíjra vonatkozó hirdetmények kibocsátása látszik megengedhetőnek. A vállalkozó, illetve a társulat felelős igazgatója nem gyakorolhatván mindig ós mindenütt az üzlettel járó teendőket, a 14. §. megengedi, hogy azokat helyettesre vagy meghatalmazottra bizhassa. A helyettes megbízhatóságának megbirálhatása végett szükséges, hogy az a belügyministernek bejelentessék és általa erre az engedély megadassák. A 15. §. megengedi továbbá a vállalkozónak, hogy a szállítási ügyletek közvetítésére ügynököket vegyen igénybe. A kivándorlást szabályozó német birodalmi törvény 8. §-a szerint a vállalkozó azon községi kerületen kivül, melyben telepe, illetve fióktelepe van, üzletének gyakorlásában ügynökök közreműködésére van utalva (ügynökkényszer). E mellett szól az az előny, hogy miután a vállalkozók csakis engedélyezett és szintén hatósági felügyelet alatt álló közegeket vehetnek igénybe, az egész kivándorlási ügylet jobban ellenőrizhető, továbbá, hogy ez a vállalkozók versenyét előmozdítja, mi által viszont alacsonyabb viteldijak érhetők el. Az új olasz kivándorlási törvény az ügynökök intézményét a fent már említett kedvezőtlen tapasztalatok alapján elejti, és csak helyettesek (rappresentanti) alkalmazását engedi meg. (Olasz törv. 16. ez.) Minthogy nálunk sem vállalkozók, sem ügynökök nincsenek, és a kivándorlás u. n. technikája csak azután fog megalakulni, czélszerűbbnek látszik, hogy ennél a kormánynak szabad kéz engedtessék, hogy a mint egyik vagy másik mód előnyösebbnek bizonyulna, a kivándorlási ügylet lebonyolításának egy részét az ügynököknek engedje át, vagy az ügynöki engedélyek megszorításával, esetleg teljes megvonásával összes teendőit a vállalkozók, illetve meghatalmazottjaik kezében hagyja. Az ügynökök szabad versenye folytán előállandó bajok elhárítása végett szükséges, hogy az hatósági engedélyhez köttessék, mi által azok száma a szükséghez képest szabályozható lesz. Az ügynöknek úgy személyi, mint vagyoni tekintetben bizonyos biztosítékot kell nyújtani, hogy a visszaélések már eleve lehetőleg kizárassanak. Ezért a 16. §. megkívánja, hogy az ügynök: a) magyar állampolgár legyen; a magyar állampolgártól inkább elvárható, hogy eljárásában nem pusztán önző czélokat, hanem a közérdeket is szem előtt fogja tartani, és nem fog oly könnyen idegen érdekek, külföldi szolgálatába szegődni; b) az illető törvényhatóság területén lakjék, mi által az illetékes hatóság által könnyebben lesz ellenőrizhető; c) hogy önjogú, feddhetetlen előéletű és teljesen megbízható legyen; mert csak ily egyéntől várható, hogy ezen, a visszaélésekre oly alkalmas téren lelkiismeretesen működjék; végül anyagi biztosítékul a javaslat 17. §-a 10.000 korona összegű óvadékot szab meg minden ügynök után, miből a netáni károk és pénzbüntetések kielégítést nyerhetnek. Minthogy az ügynök helyetteseket nem alkalmazhat, sem nem házalhat, működése csak szűkebb körre terjedhet ki, mely kör eleve meghatározandó. Ezt teszi a javaslat 18. §-a. Az ügynök magát a kivándorlást, a szállítást nem eszközli, hanem abban csak közreműködik, ezért a 19. §. megtiltja neki,