Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.
Irományszámok - 1901-118. A pénzügyi bizottság jelentése, a „némely államadósság beváltásáról” szóló törvényjavaslat tárgyában
118. szám. 41 vétele utján kellene fedeznünk. Figyelembe veendő végül, liogy az a művelet, mely bírálatunk tárgyát teszi, nyitva hagyja a későbbi ujabb konverziónak lehetőségét, a melynek alkalmával a kincstár elérheti azokat a további előnyöket, melyek a mostani viszonyok mellett még elérhetőknek nem látszanak. Magunkévá tettük tehát a konverzió eszméjét és ezen az alapon vizsgáltuk, hogy a művelet módozatai mennyiben felelnek meg Magyarország ez idő szerint való hitelpozicziójának és minden jogos várakozásnak? A törvényjavaslat megokoló részében a pénzügyminister arra utal, hogy a műveletnek fontos mozzanatai nincsenek az előterjesztésben azzal* a kimerítő részletességgel felderitve, melyet a törvényhozás minden más pénzügyi javaslatnál joggal elvárhat. Tényleg ugy a javaslat, mint annak megokoló része nem megy túl azon a kereten, a melyben annak idején az előző konverziókról szóló kormányelőterjesztések a dolog természeténél fogva mozogtak. Ezen régibb konverzióknak összes feltételeit a kormány beszámoló jelentésében csak a művelet befejezése után adta a törvényhozásnak tudtára. Tárgyalásaink során azonban a pénzügyminister elénk terjesztette a tervezett műveletnek összes adatait, melyeknek mérlegelése után arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a javaslat nemcsak időszerű és a költségvetés szempontjából megokolt, hanem, hogy bensőleg is kellőképen van megkonstruálva és hogy mindazoknak a czéloknak megvalósítására alkalmas, melyekre bevezető sorainkban utaltunk. A kincstár ezúttal is nemcsak lojalitással ós kimé lettel, hanem kiváló előzékenységgel jár el az állam eddigi hitelezőivel szemben; a tranzakció feltételei azonban az államra nézve szintén elfogadhatók. Alapitjuk ezt a nézetünket nemcsak azon árfolyamra, mely mellett a konverzió keresztülvitelével megbizandó pénzcsoport az új 4°/o-os korona-járadék czímleteit a pénzügyi kormánytól átvenni tartozik, mert a mennyiben ez az árfolyam a régibb konverziók átvételi árfolyamánál magasabb, ez a haladás a magyar állam hitelfejlődésónek természetes következése. Hanem alapitjuk ezt a nézetünket a művelet egyéb feltóteleinek mérlegelésére, mivel csakis ezeknek, valamint az árfolyamra rontó és feljavitó hatást gyakorló valamennyi tényezőnek összevetésével és egységes elbírálásával alkotható a fenforgó egész műveletet felölelő itélet. Helyeseltük, hogy a pénzügyi kormányzat ezúttal az u. n. jouissance-rendszert elejtette. Ennek következtében a művelet végrehajtásának költségei tekintetében fix tételekkel számolhatni. Előnyös újítás továbbá az, hogy a m. kir. postatakarékpénztár • ezúttal először megfelelő (tizenöt százalékos) kvótával részese a pénzcsoportnak. A kincstár ennélfogva a konverzió lebonyolításának egész üzletéből keletkező haszonban részes. Ezenkívül közegei utján a művelet lebonyolítását közvetlenül figyelemmel fogja kisérni. Mivel pedig a megállapított átvételi árfolyamon felül csakis egy százalék nyereség illeti kizárólag a pénzcsoportot, az ezen egy százalékon felül elérhető tiszta nyereségből a kincstár ismét kiveszi az őt megillető részt. Megállapodás szerint tehát gondoskodás törtónt, hogy abban a fináncziális haszonban, mely egyrészt és főleg a magyar állam hitelének helyes értékelése, másrészt a pénzcsoport tevékenysége és a nemzetközi viszonyok kedvezése folytán a műveletből előáll, a kincstár és a művelet végrehajtásával megbizott pénzcsoport egyenlő arányban osztozkodjanak. Önként értetik, hogy a nyereségben való ezen osztozkodás nem érinti a m. kir. postatakarékpénztárnak részesedését. A pénzcsoport által fix átveendő összegnek aránya is a kincstárra nézve kedvezőbb, mint az előző konverzió alkalmával, a mennyiben a csoport minden körülmények között 600 milliónak átvételére van kötelezve. Bizvást feltehető azonban — ha váratlan Képvb. iromány. 1901—1906. V. kötet. 6
