Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-127. A pénzügyi bizottság jelentése, „a Szarajevótól a Lim völgyében az Uvac melletti Sandzak határig és Visegradtól elágazólag a Rzava völgyében a Vardiste melletti szerb határig, továbbá a Samactól Dobojig és Bugojnótól Arzanóig vezetendő vasutvonalak épitéséről” szóló törvényjavaslatról

202 127. szám. az összeköttetés a dalmát tengeri kikötőkkel a Gabela—Gravosa—boche di Cattaro vasútvonal utján. A jelen törvényjavaslat értelmében az érintett hálózat kiegészítésére három vasútvonal terveztetik. Az első vasútvonal Serajevotól a Lim völgyében az Uvac melletti Sandzak határig és Visegrádtól elágazólag a Rzava völgyében a Vardiste melletti szerb határig vezetne, a 2-ik vasút Samactól—Dobojig, a 3-ik vasút Bugojnótól Arzanóig építtetnék. A Dobojtól—Samacig vezető vasútvonal létesítésének czélja, hogy a megszállott tartományok központja vagyis Serajevo Magyarország felé, a magyar államvasutakkal Doboj—Samacon át egy új, a fennállónál rövidebb és elsőrangú összeköttetést nyerjen. A Serajevotól Sandzakig vezető fővonalnak és szárnyvonalának pedig czélja a samac—serajevói fővonalnak Törökország és Szerbia felé folytatása és ily módon lehetővé tenni azt, hogy az osztrák-magyar monarchia úgj az érintett országokkal, mint általában a Balkánnal szorosabb gazdasági és kereskedelmi összeköttetésbe hozassék s annak idején a törökországi, valamint a szerb vasúti hálózattal összekapcsoltassék. Azon tetemes nagy költség azonban, melyet az érintett vasúthálózat tervezett kiegészítése igényel, lehetetlenné teszi azt, hogy a törvényjavaslat szerint létesítendő vasutvonalak egyszerre építtessenek. Első sorban a Serajevotól Sandzak felé vezetendő fővonal és szárnyvonala építtetnék, és pedig keskeny vágánynyal, de akként, hogy a jövő érdekében a trace elsőrangú vasút építésére alkalmas legyen. A vonal a török és szerb vasúti hálózattal történő csatlakozás után fog csak azonban a nemzetközi forgalom tekintetében nagy jelentőséggel birni. A jelenlegi forgalom lebonyolítására, valamint a katonai és közigazgatási szolgálat igényeinek kielégítésére a keskenyvágányú vasút is előreláthatólag megfog felelni, — s így nem volna indokolható az, hogy a vasútvonalnak jelentékeny többkiadással járó elsőrangúvá építése már most foganatosíttassék és pedig annál kevésbbé, miután a Serajevotól Törökország és Szerbia felé vezető vasút széles vágánynyal leendő építésének csak akkor volna értelme, ha a Serajevotól Dobojig épített keskenyvágányú vasút is, szélesvágányú vasuttá átépíttetnék, mi megint igen jelentékeny kiadással járna. Hogy mily jelentékeny többkiadással járna a Doboj—serajevói keskenyvágányú vasútnak szélesvágányúvá átépítése és a Serajevotól a török, illetve szerb határig széles vágánynyal építése, az a következőkből tűnik ki. A doboj—zenicza—serajevói 187 kilométer hosszú vasútvonalnak szélesvágányú vasuttá átépítése kerül 51 millió koronába, a Serajevotól a török és szerb határig vezetendő vasútnak keskeny vágánynyal építésére szükséges legalább is 60 millió korona, — miglen a széles vágánynyal építés kerülne legalább is 84 millió koronába, vagyis a különbözet lenne 24 millió korona, összesen 75 millió koronával kerülne többe az, ha a Doboj—Serajevói és a Serajevotól a török és szerb határig vezető vasutvonalak széles vágánynyal létesíttetnének, mely jelentékeny kiadás a fennálló igények mellett a fennebbiek szerint nem volna indokolható. A többször érintett Serajevo—Sandzaki fővonal és a Szerbia felé vezető szárny-