Képviselőházi irományok, 1901. V. kötet • 107-148. sz.

Irományszámok - 1901-126. Jelentése, a képviselőház közlekedésügyi bizottságának, „a Szarajevótól a Lim völgyében az Uvac melletti Sandzak határig és Visegrádátl elágazólag a Rzava völgyében a Vardiste melletti szerb határig, továbbá a Samactól Dobojig és Bugojnótól Arzanóig vezetendő vasutvonalak épitéséről” szóló törvényjavaslatról

126. szám. 193 12G. szám. Jelentése, a képviselőház közlekedésügyi bizottságának, „a Szarajevótól a Lim völgyében az Uvac melletti Sandzak határig és Visegrádtól elágazólag a Rzava völgyében a Vardiste melletti szerb határig, továbbá a Samactól Dobojig és Bugojnótól Arzanóig vezetendő vasutvonalak építéséről" szóló törvényj avaslatról. A boszniai vasutak kérdése Magyarország közforgalma és közgazdasági érdekei szempontjából mindig nagyfontosságú szerepet játszott. Sajnos azonban, hogy sem a társadalom, sem az arra főképen hivatott tényezők : az ipari és kereskedelmi körök nem foglalkoztak vele olyképen, a hogy azzal kellett és érdemes lett volna. Csak a magyar törvényhozásban volt annyi érzék, hogy a kérdéses hálózat egyes részleÉ!Ífeek képviselőházi tárgyalásánál ép úgy, mint a delegatioban, a magyar érdek mindig abban az irányban nyert kifejezést, hogy egyrészt vasúti összeköttetésünk Szarajevóig lehetőleg akadálytalanná és közvetlenné tétessék a vasútnak széles vágányúvá való átváltoztatásával, másrészt, hogy Szarajevón át a mitroviczai csatlakozás által egyenes nemzetközi forgalmi utunk Szaloniki felé mihamarabb megteremtessók. Ez volt a magyar kormánynak álláspontja már a hetvenes években, a mikor a keleti csatlakozásokról volt szó, a mikor is már a vonalnak Samacon át a Boszna völgyén való vezetése volt a tanulmányok eredménye. Ugyanezt czélozta a képviselőháznak 1881. évi január 14-én tartott 328. ülétében a zenica—szarajevói vasút tárgyalása alkalmából hozott határozata, mely a kormányt utasitotta: »hasson oda, hogy az egész bród—szarajevói vonal mielőbb széles-vágányú vasúttá alakittassék át.« A nemzetközi csatlakozás ilyetén megoldásának követelményeként következett be tehát az is, hogy a zenica—szarajevói vonalrész alépitmónye már szélesvágányú felépitmény lerakására alkalmas módon építtetett. Tudvalevő dolog, hogy a bosna-bród—zenicai szakaszt a tartományok megszállásának első idejében a hadsereg ellátásának jobb eszközölhetésére a legprimitivebb alakban mezei vasút módjára építették ki a katonai megszállási hitelből. E vonalnak Dervent és Kotorskó állomások közötti része a Száva és a Boszna között fekvő terepnehézségek daczára azért épült itt, mivel akkor a samaci állomás még nem létezett. E vonalnak szóles vágányra alkalmassá tétele azonban legnagyobb részében teljesen új és költséges vonalszakaszok építését tette volna szükségessé, s ennek Képvh. iromány. 1901—1906. V. kötet. 25