Képviselőházi irományok, 1901. IV. kötet • 103-106., I-XXV. sz.

Irományszámok - 1901-105. Törvényjavaslat, kereskedelmi viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes rendezéséről

34 105. szám. törvényhozás részéről fenforgó fontos okok miatt és szándékának nem praejudi­káló módon erre külön és kivételes világos törvényes intézkedés nem történik. Minthogy a kormány a Mexikóval való kereskedelmi viszonyok ideiglenes rende­zésében ezen okokat fenforogni látja és igyekezett a jelen törvényjavaslatban formailag is, minden praejudicitumot kizárni; úgy vélem, hogy a törvényhozás intentiójával összeegyeztethető, ha ezen szerződést illetőleg kivételt engedünk meg. Ugyanis oly kivételes helyzetből, t. i. egy évtizedek óta megszakadt összeköttetés ked­vező megujitásából származik az, és a szerződés formája, felmondási ideje és tartalma annyira megfelel a szabad elhatározás fentartásának, melyet a törvényhozás az 1899 : XXX. t.-cz. idézett intézkedésével magának biztosítani akart, hogy ezt ama czéloknak minden legkisebb csorbítása vagy koczkáztatása nélkül el lehet fogadni. Az által ugyanis, hogy ez külön törvény által állapittatik meg, egyszersmin­denkorra eleje vétetik minden oly magyarázatnak, mintha ezen kivételes intéz­kedés a nemzetközi kereskedelmi viszonyok szabályozása tekintetében a törvény­hozásnak fentartott teljes rendelkezési szabadságnak a jövőre nézve más államokkal szemben bármely irányban aggályos előzményt alkothatna. De e mellett egyszer­smind kifejezetten megállapítja a jelen törvényjavaslat 1. §-a azt is, hogy a kereskedelmi, forgalmi és consuli viszonyainknak Mexikóval való ideiglenes szabá­lyozására vonatkozó megállapodások azon megszorítással lépjenek életbe, hogy azoknak hatálya az 1903. évi deczember hó 31-én, vagyis azon időponton túl nem terjedhet, a melyre az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §-ának fentidézett utolsó be­kezdése szerint a lejárati határidővel nem biró kereskedelmi szerződések, Magyar­ország egyoldalú kívánságára is, felmondandók. Épen az utóbbi követelményre való tekintettel a Mexikóval létesítendő meg­állapodás hatálya a mexikói kormánynyal egyetértőleg csupán hat havi időtar­tamra vétetett akkép tervbe, hogy a mennyiben ezen határidő lejárta előtt egyik fél sem nyilvánítaná a megállapodás megszüntetése iránti szándékát, az a bár­mikori felmondástól számított hat hónapon át érvényben marad. Ezen rövid félévi felmondás kikötésével tehát kellőképen biztosítva van részünkre, hogy a szóban levő egyezményt bármikor hatályon kivül helyezhes­sük és hogy minden irányban szabad kezet tarthassunk fenn. E tekintetben további biztosítékul szolgál még az is, hogy ezúttal nem tarifa­szerű szerződés kötéséről, hanem csupán a legnagyobb kedvezmény biztosítására szorítkozó oly megállapodás létesítéséről van szó, mely más tekintetben a keres­kedelmi politikai helyzet alakulására befolyást nem gyakorol. A mint tehát a tisztelettel előadottakból kiviláglik, a" Mexikóhoz való keres­kedelmi viszonyaink rendezésének ezúttal javasolt módja csak alakilag tér el az 1899. évi XXX. t.-cz. 4. §. második bekezdésében foglalt azon határozattól, mely szerint az autonóm vámtarifa megalkotása előtt a külfölddel kereskedelmi szerző­dések nem köthetők, mert érdemileg és tartalmilag teljesen megegyez a törvény­hozásnak az imént idézett határozatban kifejezett azon intentiójával, melynél fogva a kereskedelmi szerződéseink lejártának idejére minden irányban szabad kezet kivan magának fentartani. Midőn még megjegyzem, hogy ezen ideiglenes modus vivendi minden tekin­tetben alkalmas arra, hogy összeköttetéseinknek a mexikói piaczokra való kiter­jesztése, érdekelt köreink régi óhajtásához képest, a többi szerződéses államoké­val egyenlő versenyfeltételek mellett biztosittassék és előmozdittassék, a törvény­javaslatot elfogadásra ajánlom. Budapesten, 1902, évi január hó 25-én. Hegedűs Sándor s. k, kereskedelemügyi m. Jcir. minister.

Next

/
Thumbnails
Contents