Képviselőházi irományok, 1901. IV. kötet • 103-106., I-XXV. sz.

Irományszámok - 1901-106/b. A Horvát-Szlavonországokkal ujból kötendő pénzügyi egyezmény dolgában 1901-ben kiküldött magyar országos bizottság irományai

218 106/b. szám. források is nyittattak s a kezdetben eléggé egyszerű s áttekinthető' pénzügyi közigazgatás mindinkább sokszertívé s bonyolulttá válik. Mi természetesebb, mint hogy a közjövedelmek s költségeknek elszámolása tekintetében 1871-ben létrejött megállapodások, minél előbbre halad az idó', annál kevésbé felelhetnek meg a követelményeknek. És igy látjuk, hogy a mióta országos bizottsági tárgyalások pénzügyi kérdések megoldására léteznek, azok legnagyobbrészt ezen elszámolás kérdése körül forognak. Ilyen kérdéseket sorolt fel a Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országgyűlésének regnicolaris bizottsága 1889-ben is; a tisztelt magyar országos bizottság ezeket a kérdéseket baráti előzékenységgel vette tárgyalás alá s e tárgyalások eredményét törvénybe iktatva látjuk az 1889-ik évi deczember hó 10 én kelt törvény 6. §-ában (1889 : XL. magyar törvényczikk). Ezen §-al törvénybe lett iktatva az eddigi, a kormányok emiitett megegyezése alapján szokásos módja a leszámolásnak, de egyidejűleg a törvénynyel lényegesen módosíttatott is. A Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok országgyűlésének regnicolaris bizottsága azonban már 1889-ben tett néhány észrevételt a leszámolásnak eme módja ellen, a mely észrevételek akkoriban, alárendeltebb fontosságúak lévén, megoldást nem nyertek; a lefolyt évtizedben pedig ezenfelül új hiányok is merültek fel. Legyen szabad itten ezeket is, amazokat is felsorolnunk abban a biztos reményben, hogy a tisztelt magyar országos bizottságnak kipróbált előzékenysége azokat jóakarattal s igazságosan fogja megítélni és figyelembe venni. Különösen nagy nehézséggel jár a közös igazgatás azon közegei költségeinek elszámolása, a mely közegek a magyar korona összes országainak közös ügyeit is és oly ügyeket is végeznek, a melyek nem közösek. Hogyha eme közegek összes költségei Horvát-Szlavonországokkal szemben felszámittatnak, a mint ez jelenleg történik, úgy a nevezett országok hozzájárulási kötelezettségének képe homályossá válik, sőt nyilvánvaló igazságtalanság követtetik el velük, a midőn igy nem közös kiadásokkal megterheltetnek. Áll ez különösen ama közös közegek kiadásaira nézve, a melyek részint közös, részint pedig nem közös teendőket végeznek. Felemiitjük különösen a kereskedelemügyi és földmívelésügyi ministeriumok központi igazgatását és az eddigi pénzügyi közigazgatási bíróságnak sokkal több költséggel helyébe lépett közigazgatási bíróság kiadásait. A leszámolásnak eme hiánya ezen bizottság nézete szerint olyképen lenne legczélszerííbben orvosolható, hogy a vonatkozó kiadások azzal az összeggel állíttassanak be a leszámolásba, a melyet az arányszámítás az összes kiadások és ama költségek alapján eredményez, a melyek Magyarország és Horvát-Szlavonországok között leszámoltatnak. Az egyes ministeriumok számadásaiban is vannak azonban tételek, a melyek nevezett országokkal szemben felszámittatnak, természetüknél fogva pedig nem volna szabad azokat terhelniök. A Horvát-, Szlavonországokban fekvő állami javakból származó jövedelmekre nézve oly képen történik a leszámolás, hogy a kiadások, a melyek ezen javakat terhelik, abevételből levonatnak és a tiszta jövedelmük vétetik ez országok jövedelmeként percentuatió alá. Ennek következtében a Magyarországban fekvő állami javak jövedelme nem közös jövedelem, hanem Magyarország külön jövedelmét képezi. A mint hogy ez teljesen igazságos és következetes, épp úgy igazságos és következetes volna az is, hogy a külön magyar állami javak körüli összes kiadások csak Magyarország terhére számoltassanak el; mert valóban következetlenség, hogy a kiadás közös legyen, holott a bevételek nem közösek. Vannak azonban egyes kiadások a külön magyar állami javak közül, a melyek