Képviselőházi irományok, 1901. II. kötet • 29-101. sz.
Irományszámok - 1901-68. A pénzügyi bizottság általános jelentése, az1902. évi állami költségvetésről
278 68. szám. seben ez annak a helyes és általunk több izben hangoztatott elvnek alapján történik, hogy a személyzet létszáma különböző okokból leszállittatván, az ekként felszabaduló összeg a többi tisztviselők előléptetésére és helyzetüknek egyéb módon való javítására fordittatik. Ezek a körülmények szintén tekintetbe veendők, mikor számot adunk azokról az intézkedésekről, melyek ezen költségvetésben a tisztviselők érdekében foganatosittatnak. De valamint korábbi években is minden egyes jelentésünkben ráutaltunk az állami alkalmazottak számának emelkedésére, úgy ezut'al is kötelességünk felemlíteni, hogy az 1902-ik évről szóló költségvetésben 2256 új állás van rendszeresítve, a mely állások az érvényben levő fizetési rendszer alapján a költségvetésben máris 5,665.931 korona új terhet jelentenek. Ezeknek az új állásoknak szervezése magában véve kifogás alá nem eshetett. így nevezetesen az állami elemi népiskoláknál 400 új tanerő, a felsőbb nép- és polgári iskoláknál 40 új tanerő, a kisdedóvó intézeteknél és menedékházaknál 32 új tanerő fog alkalmaztatni. Oly szaporítás ez, mely az állami elemi oktatás örvendetes haladásának szükségszerű következése. Szükséges, sőt túlnyomó részben productiv intézkedés az is, mikor a posta, távírda és távbeszélő személyzete 424 egyénnel, a magyar királyi államvasutak személyzete pedig 1,035 egyénnel szaporodik. Az államvasuti személyzet szaporítása kifolyása annak a követelésnek, melyet a képviselőházban is számos alkalommal hangoztattak, hogy t. i. a szolgálati túlterheltetés megszüntettessék, a mi nemcsak a személyzetnek érdeke, hanem épp úgy az utazóközönség biztonságának követelménye. A pénzügyministerium a pénzügyőrséget 55 egyénnel szaporítja. Ez az 1899. fogyasztási adótörvényeknek következése és a kincstárt megillető jövedelmeknek biztosítására szolgál. Az országos kataszteri felmérésnél rendszeresítendő 49 új tisztviselő alkalmazása úgy a közönségnek, mint a kincstárnak érdekében szükséges. Már ennek a néhány tételnek jelzése mutatja, hogy a személyzetnek szóban forgó szaporítása magában véve kifogásolható nem volt. Annál kevésbé tehettünk ez esetben kifogást, mert. ezen a téren csak rendszeres és következetes, az összes szolgálati ágakra kiterjedő tervnek alapján lehetséges a helyzet gyökeres javítása. Hogy ily rendezés azonban mennyire meg van okolva, annak bizonyságául felemiitjük, hogy az 1902-ik évi költségvetésben a személyi járandóságoknak összege kitesz 183,336.990 koronát. Ez pedig összes állami kiadásainknak (a. közös kiadásokat és a Horvátország belszükségleteire fordított kiadásokat levonva, mint a melyeknek terhére más tisztviselők kapják fizetésűket) 18*66 százalékát teszi. A nevezett összegben benfoglaltatnak a m. kir. államvasutak, a posta, távírda és távbeszélő, az állami erdők és az állami vasgyárak összesen 86,698.000 koronát tevő személyi járandóságai. Tekintetbe veendő továbbá, hogy részben a már elfogadott törvényjavaslatok, részben azoknak a reformoknak következtében, melyeket a közvélemény állandóan sürget, a személyzeti létszám bizonyos emelése egyes kormányzati ágak körében alig lesz kikerülhető. Ennélfogva oda kell törekednünk, hogy az odministráció egyszerűsítésével, a felesleges írásos munkák kiküszöbölésével, a munkaerőknek czélszerűbb és gazdaságosabb kihasználásával, valamint az egyes szolgálati ágazatok körében alkalmazandó hatáskörök megállapításával, az esetleg felmerülő kiadási többlétek ellensúlyozhatok legyenek. Ez alkalommal is újra és nyomatékosan utalunk arra, hogy a tisztviselői létszámnak folytonos felszökkenése és ezzel egyidejűleg a fizetéseknek emelése az adózó nagy közönség érdekének szempontjából egymással össze nem egyeztethető két eljárás. Nem is szólva arról, hogy ez a folytonos elvonása az értelmi erőknek és a köz jövedelmeinek a társadalmi és a gazdasági politika szempontjából egyaránt aggályos. Midőn tehát a költségvetésbe beállított 3 millió K megszavazását a képviselő-