Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-8. Szederkényi Nándor képviselő és társainak válaszfelirati javaslata

44 8. szám. csen munka és nincs pénz az országban, az első gondolat nem lehet más, mint hogy mindazt, a mire szükségünk \an, itthon készitsük el és munkát kereső népünkkel állíttassuk elő. Ez pedig nem lehetséges máskép, mint ha az önálló vámterület behozatala által határainkon gátat vetünk a külföldi olcsó gyáripari termékek beözönlésének. Másképen a legnagyobb áldozatkészség és hazafias akczió is kárba vész. Hiszen kormányaink próbáltak százezreket és százezreket áldozni gyáripar teremtésére. De az elpusztult gyárak és tönkrement vállalatok csak arra jók, hogy a vállalkozói kedvet alaposan lelohasszák, Mert a meddig az állami támogatás tart, addig csak megy valahogy az üzlet, de azután a mi fejletlen vállalatunk képtelen a versenyt a nagy és olcsó tőkével biró külföldi vállalatokkal szemben tovább fentartani. Erre csak egy eszköz alkalmas: a védvám. Tudjuk, hogy a mi nyersterményeinknek is piacz kell és igy mi sem zárkózhatunk el a külföldi piaezok elől. Nem is akarunk elzárkózni. A védvám nem jelenti a kivilel és behozatal teljes megszakitását. Az jelent észszerű alkut és megegyezést a nyersterményeket fogyasztó és ipari termékeket fogyasztó államok között. De ma a helyzet az, hogy a fogyasztó államok felállították nyersterményeinkkel szemben a védvámot. A mi ipari vámot pedig a közös vámvonalon mi fölállítottunk, az meg Ausztria gyáriparát védi a külföld versenye ellen. így tehát kétszeresen is sújtva vagyuok anyagi érdekeinkb'en. Magyarország anyagi megélhetése és boldogulása nem is képzelhető el más utón, mint a gazdasági önállóság utján. Önmaga kössön szerződéseket, önmaga keressen terményeinek piaezot, önmaga szabja meg a fejlesztendő iparágakat, hitelét önmaga szabályozza. Nagy gond és körültekintés kell kétségtelenül a kivitelhez és az átmenet nehézségeinek leküzdéséhez. De a munkát meg kell kezdeni, mert e nélkül soha, de soha el nem érheti hazánk az anyagi nyomorból való kibontakozást. Egyébiránt a nehézségtől leginkább a gazdaközönséget féltjük. Alig hisszük azonban, hogy már alacsonyabbra mehessen le a nyerstermények ára. Hiszen a közös vámterület sem meg nem véd, sem magasabb árakat nem biztosit a gazdaközönség számára. A gazdaközönségnek le kell • szállítani földadóját, kevesbíteni kell terheit, és akkor nincs semmi okunk őt az önálló vámterülettől félteni. Ellenkezőleg, ha a nyerstermények itthon dolgoztatnak föl, ha vagyonosabb ipari és fogyasztóközönség keletkezik az országban: akkor a gazda is jobban képes terményeit értékesíteni. A vámbevételek pedig kétségtelenül olyan nagy jövedelmet biztosítanak az államkincstár számára, a mely lehetővé teszi, hogy a kezdetben leginkább segítségre szoruló társadalmi osztályokat a kellő támogatásban részesítsük. A köz- és magángazdasági viszonyainkban beállolt válságos állapot előidézéséhez nagyban hozzájárultak azon vám- és kereskedelmi szerződések is, a melyek Olaszországgal, Szerbiával, Romániával és más államokkal jelenleg fennállanak, s a melyek a birodalmi tanácsban képviselt országok iparának kedvezményeket biztosítanak, ellenben mérhetetlen hátrányokkal sújtják hazai földmívelésünket és a kezdet nehézségeivel küzdő iparunkat. Ezen szerződések a most kezdődő országgyűlés tartama alatt fognak lejárni s újra megköthetőkké válni. Éppen ezért különösen hangsúlyozni kívánjuk már most a magyar nemzet azon általános óhaját és reményét, hogy az 1903. gvben megkötendő új vám- és kereskedelmi szerződésekben Magyarország érdekei hathatós védelemben részesüljenek. Mi ugyan ezen szerződéseket önállóan Magyarország nevében és saját érdekeink szempontjából kívánjuk megkötni, ha azonban mégis az eddigi alapon köttetnének meg,,föltétlenül elvárjuk Felséged kormányától, hogy e szerződések megkötésénél latba fogja vetni minden erejét és befolyását Magyarország érdekeinek megóvására.