Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-8. Szederkényi Nándor képviselő és társainak válaszfelirati javaslata

44 8. szám. csen munka és nincs pénz az országban, az első gondolat nem lehet más, mint hogy mindazt, a mire szükségünk \an, itthon készitsük el és munkát kereső népünkkel állíttassuk elő. Ez pedig nem lehetséges máskép, mint ha az önálló vámterület behozatala által határainkon gátat vetünk a külföldi olcsó gyáripari termékek beözönlésének. Másképen a legnagyobb áldozatkészség és hazafias akczió is kárba vész. Hiszen kormányaink próbáltak százezreket és százezreket áldozni gyáripar teremtésére. De az elpusztult gyárak és tönkrement vállalatok csak arra jók, hogy a vállalkozói kedvet alaposan lelohasszák, Mert a meddig az állami tá­mogatás tart, addig csak megy valahogy az üzlet, de azután a mi fejletlen válla­latunk képtelen a versenyt a nagy és olcsó tőkével biró külföldi vállalatokkal szemben tovább fentartani. Erre csak egy eszköz alkalmas: a védvám. Tudjuk, hogy a mi nyersterményeinknek is piacz kell és igy mi sem zárkóz­hatunk el a külföldi piaezok elől. Nem is akarunk elzárkózni. A védvám nem jelenti a kivilel és behozatal teljes megszakitását. Az jelent észszerű alkut és megegyezést a nyersterményeket fogyasztó és ipari termékeket fogyasztó államok között. De ma a helyzet az, hogy a fogyasztó államok felállították nyerstermé­nyeinkkel szemben a védvámot. A mi ipari vámot pedig a közös vámvonalon mi fölállítottunk, az meg Ausztria gyáriparát védi a külföld versenye ellen. így tehát kétszeresen is sújtva vagyuok anyagi érdekeinkb'en. Magyarország anyagi megélhetése és boldogulása nem is képzelhető el más utón, mint a gazdasági önállóság utján. Önmaga kössön szerződéseket, önmaga keressen terményeinek piaezot, önmaga szabja meg a fejlesztendő iparágakat, hitelét önmaga szabályozza. Nagy gond és körültekintés kell kétségtelenül a kivitelhez és az átmenet nehézségeinek leküzdéséhez. De a munkát meg kell kezdeni, mert e nélkül soha, de soha el nem érheti hazánk az anyagi nyomorból való kibontakozást. Egyébiránt a nehézségtől leginkább a gazdaközönséget féltjük. Alig hisszük azonban, hogy már alacsonyabbra mehessen le a nyerstermények ára. Hiszen a közös vámterület sem meg nem véd, sem magasabb árakat nem biztosit a gazdaközönség számára. A gazdaközönségnek le kell • szállítani föld­adóját, kevesbíteni kell terheit, és akkor nincs semmi okunk őt az önálló vám­területtől félteni. Ellenkezőleg, ha a nyerstermények itthon dolgoztatnak föl, ha vagyonosabb ipari és fogyasztóközönség keletkezik az országban: akkor a gazda is jobban képes terményeit értékesíteni. A vámbevételek pedig kétségtelenül olyan nagy jövedelmet biztosítanak az államkincstár számára, a mely lehetővé teszi, hogy a kezdetben leginkább segítségre szoruló társadalmi osztályokat a kellő támogatásban részesítsük. A köz- és magángazdasági viszonyainkban beállolt válságos állapot előidézé­séhez nagyban hozzájárultak azon vám- és kereskedelmi szerződések is, a melyek Olaszországgal, Szerbiával, Romániával és más államokkal jelenleg fennállanak, s a melyek a birodalmi tanácsban képviselt országok iparának kedvezményeket biztosítanak, ellenben mérhetetlen hátrányokkal sújtják hazai földmívelésünket és a kezdet nehézségeivel küzdő iparunkat. Ezen szerződések a most kezdődő országgyűlés tartama alatt fognak lejárni s újra megköthetőkké válni. Éppen ezért különösen hangsúlyozni kívánjuk már most a magyar nemzet azon általános óhaját és reményét, hogy az 1903. gvben megkötendő új vám- és kereskedelmi szerződésekben Magyarország érdekei hat­hatós védelemben részesüljenek. Mi ugyan ezen szerződéseket önállóan Magyar­ország nevében és saját érdekeink szempontjából kívánjuk megkötni, ha azonban mégis az eddigi alapon köttetnének meg,,föltétlenül elvárjuk Felséged kormányától, hogy e szerződések megkötésénél latba fogja vetni minden erejét és befolyását Magyarország érdekeinek megóvására.

Next

/
Thumbnails
Contents