Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.
Irományszámok - 1901-19. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről
19. szám. 263 hajók hazai tengeri forgalmunknak közvetitésében is részt vegyenek, az eddig fenforgott viszonyok között nem volt elérhető. A szóban lévő törvény 3. §-ában minden 100 tengeri mértföldre ós minden lajstromozott tiszta tonna után 5 fillérben megállapított külön segély csak ritka esetekben vétetett igénybe. Ez főképen abban leli indokát, hogy nyugot felé irányuló forgalmunkat az »Adria« kielégitő módon szolgálja ki ós azon viszonylatokban, a hol az »Adria* nem tart fenn rendes járatokat, a szabad hajózást űző hajók csak egyes hónapokban jutnak megfelelő rakományhoz, azon ritka esélyeket pedig a szabad hajózás űzésénél igen nehéz kihasználni, mert a más országokból tömegárút Fiúméba szállító és más államok részéről jobban segélyezett idegen hajók versenye ellen is kell küzdeni Még nehezebb megfelelő rakománynak megszerzése a Földközi tenger keleti részében fekvő országokkal való forgalomban, melynél egy-egy hajó rakománya rendszerint kisebb küldeményekből kerül ki, miért is ezen küldemények majdnem kizárólag menetrendszerint közlekedő gőzösöknek lesznek átadva. Nagyobb rakományoknak (tömegárúknak) elszállítására pedig csak igen ritkán nyílik alkalom. A távolabb eső vidékekre és pedig úgy nyugatra Nyugot-Afrika, Észak- és Közép-Amerika és Amerika nyugoti partja stb., mint keletre (Indiába, Kinába, Japánba, Kelet- ós Dél-Afrikába, Ausztráliába stb.) közlekedő járatok inditására a törvényben megállapított segély túlságosan kicsiny, a keleti járatokra nézve annál is inkább, minthogy az állami segélyből a szuez-csatornái illetékeket is fedezni kell. Az előadottakból folyólag a törvény módosításánál két főczélt kell szem előtt tartanunk. Az első az, , hogy szabadhajózási hajóállományunk folytatólagos gyarapodása előmozdittassók, a második az, hogy a szabad hajózást űző magyar vállalatoknak lehetővé tétessék hajóikat mennél nagyobb mértékben a hazai forgalom ellátására alkalmazni és e mellett forgalmunk számára eddig még rendelkezésre nem álló új összeköttetéseket létesíteni. Az első czél elérhetése végett a hajóbeszerzési, a második czél biztosítása végett pedig a hajójárat-segélynek megfelelő megállapítása válik szükségessé. Az ezen szempontok alapul vételével készült törvényjavaslatnak egyes határozatait az eddigi állapottal való szembeállítás mellett a következőkben van szerencsém ismertetni: A beszerzési állami segély czímén alaptétel a javaslat 2. §-ában a hosszújáratú ós nagyparthajózási hajók után tekintet nélkül arra, vajjon gőz- vagy vitorláshajók beszerzéséről van-e szó, ugyanazon összegben állapittatik meg, mert a tapasztalat mutatta, hogy a törvényben eddig megállapítva volt kisebb segédtételeket senki sem vette igénybe és ez különösen azon hátrányos következmény nyel járt, hogy az eddigi törvény alapján egy új vitorláshajó beszerzése sem volt elérhető. — Az alaptétel 12 korona helyett 20 koronában állapittatik meg, de egyúttal az évi csökkenés a hajók korának 7-ik évéig 7°/o-ról 20°/o-ra emeltetik fel, míg a további években a vízrebocsátás napjától számított 15 év leteltéig a segélynek csökkentése mellőztetik. Mig a segély tétel felemelésével a hajóbeszerzések nagyobb mérvű előmozdítása czéloztatik, addig a 20°/o-os csökkenés megállapítása azért szükséges, mert a szabad hajózás űzésére fordítható összeget pénzügyi viszonyainkra való tekintettel bizonyos maximalis határig korlátozni kell, s igy a legközelebbi években czélszerű új hajók beszerzését a rendelkezésre álló hitel keretén belül eszközlendő megtakarítások útján lehet csak előmozdítani.
