Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-19. Törvényjavaslat, a tengeri szabad hajózást űző magyar kereskedelmi hajóknak állami segélyben és kedvezményekben való részesitéséről

260 19. szám. egyrészt vitorlás hajóinknak tulajdonosai akkor átlag 22 éves hajóikon minél előbb túladni és helyettük a kor igényeinek megfelelő új hajókat beszerezni igyekezzenek, másrészt pedig arra buzdittassanak, hogy a magyar forgalomnak fejlesztését az újonnan beszerzett hajókkal minél hathatósabban előmozdítsák. Az ezen czélok elérésére az akkori viszonyok között felhasználható összeg maximuma évi 200.000 koronában lóvén megállapítva, a törvényjavaslatnak a kiszabott szűkkeretű korlátokhoz kellett simulnia. Ennélfogva nem lehetett a sególytóteleket oly összegben megállapítani, a mely a járatok teljesítését Fiúméból kiindulólag bármely viszonylatban lehetővé tette Volna, egyes viszonylatokban pedig a segély engedélyezését teljesen mellőzni kellett, tekintettel arra, hogy az államilag szerződésszerűen segélyezett vállalatok által fentartott vonalakon a keletkezhető káros verseny kizárandó volt, és ezenfelül az illető vállalatoknak szerződésükben biztosíttatott, miszerint a kormány az általuk fentartott járatokon más vállalatokat nem fog segélyben rószesiteni. Oly körülmények között az adandó segélyt új hajóbeszerzések előmozdítása végett két tételre kellett osztani, és pedig egy olyan tételre, mely a hajótulajdonost több éven át megilleti, tekintet nélkül arra, hogy hol járatja hajóját, vagyis beszerzési segélyre és egy olyan tételre, melyre csak akkor tarthat igényt, ha magyar árút oly külföldi kikötőbe szállit, hová szerződéses járatunk nincsen, vagy külföldről magyar kereskedelmi érdekből oly kikötőből közvetit behozatalt, a mely szerződésszerűen nem érintetik, vagyis külön segélyre. Ezen tételeket a rendelkezésre álló eszközökre való tekintettel sem lehetvén magasabb összegben megállapítani, a pénzbeli segélyen kívül adóés illetékmentességnek adása is megállapittatott. Ily módon hajózásunknak nem nyújtatott ugyan megközelítőleg sem oly nagy segély, mint a milyen a hajózás részére Franczia- és Olaszországban biztosíttatott, de mégis kilátás nyilt arra, hogy kedvező hajózási viszonyok között kereskedelmi tengerészetünk a törvényjavaslat által szabott mederben megfelelő új hajókkal fog gyarapodni, illetve a többé meg nem felelő régi vitorlások helyébe modern szerkezetű hajók fognak beszereztetni. Az 1893. évi XXII. t.-cz. életbeléptetése után nemsokára Ausztriában is alkottak törvényt a tengeri szabad hajózás segélyezéséről. Ezen osztrák törvény, mely általában a magyar törvény rendszeréhez alkalmazkodik, 1893. évi deczember hó 27-ón hirdettetett ki ós főbb határozatai a következők : Az osztrák hajók az ottani törvény szerint szintén kétféle segélyben részesülnek, ós pedig: 1. üzemsegélyben; 2. járatsególyben. Az üzemsegélyben csak azon hosszújárati és nagyparthajózási gőz- és vitorláshajók részesülnek, melyek: 1. kétharmad részben osztrák állampolgárok tulajdonát képezik; 2. vizrebocsátásuk óta nem telt el több, mint 15 év; 3. az osztrák-magyar »Veritás« A) I. vagy Ií. osztályába tartoznak. A beszerzési segélyünknek megfelelő üzemsegély a hajó vizrebocsátásának napjától számitott 15 év végéig engedélyeztetik és a hajó vizrebocsátá sának napját követő első évben tiszta tonnánként: 1. 6 frt (12 korona) vas- ós aczélgőzösöknól; 2. 4 frt 50 kr. (9 korona) vas- és aczélvitorlásoknál;