Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-5. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirata javaslata

17 5. szám. A képviselőház által kiküldött bizottság válaszfelirati javaslata, Felséges Császár és Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Midőn régi szokás szerint, de még inkább szivünk sugallatát követve, működésünk kezdetén szerencsések voltunk hódoló tiszteletünk bemutatása végett Felséged magas trónja előtt megjelenni, Felséged kegyes volt bennünket bizalommal és reménynyel üdvözölni. Legyen Felséged meggyőződve, hogy ezen bizalomnak megfelelni és ezen reményt, a mennyire csak lehet, teljesiteni törekvésünk főczélját fogja képezni. Részünkről komoly akaratban és ernyedetlen fáradozásban nem lesz hiány; az eredmény azonban — erre nézve nem ringatjuk magunkat semmiféle csalódásban — nem fog kizárólag tőlünk függai, hanem oly körülményektől is, melyeknek irányitása csak részben vagy épenséggel nem áll a mi hatalmunkban. Alkotmányunk helyreállítása óta talán nem volt országgyűlés, melynek működése annyi nehézség közt indult volna meg, mint a jelenlegi. Majdnem három évtizeden át szeretett hazánk úgy anyagi, mint közművelődési téren oly gyors előmeneteleket tett, melyek, elbizakodás nélkül mondhatjuk, az egész müveit világ elismerését vivták ki számunkra. Néhány év óta azonban e tekintetben kedvezőtlen fordulat állott be. Az anyagi jólét csökkenésével megapadtak aztán azon eszközök is, melyek a szellemi élet fejlődésére mulhatlanul szükségesek, és habár a nemzet minden erejét megfeszítette, hogy e sajnos állapoton segítsen, annak vége ez idő szerint még be nem látható. Tudjuk, hogy ezen depressió nem oly elszigetelt jelenség, mely csak hazánk területére szoritkozik, de ott, a hol a vagyonosság színvonala általában magasabb, néhány mostoha év könnyebben elviselhető, mig nálunk a kedvező idők feleslegéből lázas gyorsasággal pótolni kellett azt, a mi évtizedeken, sőt századokon át — nem a mi hibánk által — el lett mulasztva, úgy hogy a jövő esélyeire számított tartalékokról nem igen lehetett gondoskodni. Nagy megnyugvással vettük tehát, hogy a trónbeszéd is ezeket a kérdéseket helyezi előtérbe, kijelentvén, hogy a mezőgazdaság és az Képvh. iromány. 1901—1906. I. kötet. 3