Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

12. szám. 151 zati jogai nem csorbittatnak és hogy a reform lényege a szoros értelemben vett pénzkezelésnek, számvitelnek, ellenőrzésnek, valamint a közigazgatási segédszolgálatnak állami tisztviselők és hivatalok által való elvégzésében áll, más szóval: hogy az önkormányzati rendelkezési jogokból semmit sem vesz el, hanem ellenkezőleg a kezeléssel és ellenőrzéssel járó kötelességet, munkát és felelősséget veszi át az állam. így nincs is feltétlen szükség arra, hogy a vármegyék önkormányzati jogainak épségben tartása magában a törvény szövegében kifejezetten hangsúlyoztassék. Mégis, hogy a törvény lényege és czélzata minél tisztább világításba helyeztessék, s hogy a jövőre minden kételynek, félreértésnek, vagy félremagyarázásnak eleje vétessék: a 11. és 13. § okban kimerítően összefoglalva kifejezetten is biztosítja a törvényjavaslat a vagyonkezelés és a gyámpénztári kezelés, az ellenőrzés és felügyelet, valamint a rendezett tanácsú városok és a községek fölötti felügyelet tekintetében a vármegye önkormányzati jogainak épségben tartását és ezen jogoknak minél hatályosabb érvényesítése czéljából a szükséges szakerőt rendelkezésükre bocsátja. 12. §. A közhatósági pénzkezelés rendje érdekében és általános jogi szempontokból feltétlenül ki kell mondani, hogy a most megalkotandó törvény életbelépését megelőző időből eredő és törvényszerűen a vármegyét terhelő esetleges kezelési hiányokért és károsodásokért — az illetők elleni visszkereseti jogok fentartásával — a vármegye felelős; valamint hogy a gyámoltak és gondnokoltak követelése s a gyámpénztári fedezetek egybevetése után mutatkozó és törvényszerűen szintén a vármegyét terhelő hiányt a vármegye közönsége pótolni tartozik, mert ezekért a felelősséget az államkincstár önként érthetőleg el nem vállalhatja. 14. §. Mivel a törvény életbelépése előtt okvetlenül szükséges előmunkálatok, különösen pedig a részletes utasítások kidolgozása, számtalan részletkérdésnek a törvényhatóságokkal való megállapitása huzamosabb időt vesz igénybe és mivel a törvény életbeléptetése 1903. évi január 1-je előtt alig várható: szükséges kimondani, hogy azon törvényhatósági pénztári alkalmazottaknak, kikre nézve a választás utján nyert megbízatás a folyó év végével lejár, alkalmaztatásuk érvénye a törvény életbeléptetése időpontjáig, illetve ezen alkalmazottak végleges elhelyezéséig meghosszabbíttassák. Egyúttal annak kimondása is feltétlenül szükséges, hogy a vármegyei pénztári és számvevőségi állások körében — az új törvény megalkotása és életbelépése között eső átmeneti időben — előforduló megüresedéseket csupán helyettesítés utján kell betölteni. 15—17. §. E szakaszokban a reformmal kapcsolatos személyzeti kérdések nyernek szabályozást E tekintetben a törvényjavaslat a legszélsőbb határig menő méltányosságot, a szerzett jogok és igények feltétlen elismerését biztosítja. Ugyanis a törvényjavaslat szerint az állami szolgálat kötelékébe átveendő tisztviselők jelenlegi illetményeik élvezetében meghagyatnak és lehetőleg annak a vármegyének területén alkalmazandók, a hol eddig működtek. Sőt az 1885: XI. t.-cz. 8. §-a 3.