Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

12. szám. 149 által kifogásolt minden intézkedés a felsőbb hatóság elbírálása alá kerülvén, ha az ott is szabálytalanságnak minősíttetik: a hiba helyrehozása, esetleg megtorlása iránt intézkedés tehető. Az 5. §. feltétlen kötelességévé teszi a számvevőségnek, hogy a közigazgatási segédszolgálat terén az alispánnak, árvaszéknek és járási föszolgabiráknak rendeleteit teljesítse. Hogy azonban a számvevőségtől követelhető közigazgatási segédszolgálat a szükségesség és a számvevőség valódi hivatásának korlátain át ne csapjon: a kormány a 8. §. alapján kiadandó utasítás rendjén, a számvevőség munkakörének lehetőleg kimerítő taxativ felsorolásával fogja a kötelességeket tüzetesebben körvonalozni. 6. §• Ez a szakasz a törvény 1. §-ában kimondott elvnek általános gyakorlati alkalmazását szabályozza és az eddigi gyakorlattal szemben kötelezőleg kimondja, hogy a vármegyék és gyámpénztárak bevételei és kiadásai ezentúl csakis a kir. állampénztárak által kezelhetők és a postán vagy bármily más módon a közigazgatási hatósághoz jutott pénzt oda át kell utalni. Hogy az alispánoknak és a föszolgabiráknak a pénzkezelés nyűgétől való megszabadítása minő rendkívüli közigazgatási előnyt jelent: ez a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről szóló törvény javaslatának indokolásában bőségesen ki volt fejtve. 7. §. Az alispánok a jóváhagyóit vármegyei költségvetésekben engedélyezett összegek erejéig, valamint a vármegyei alapok és alapítványok, úgyszintén a gyámpénztári tartalékalap tekintetében, — az árvaszékek pedig a vármegyei gyámpénztárt érdeklőleg a kir. adóhivataloknál utalványozási jogot nyernek. Az alispánok utalványozási joga azonban az állami hozzájárulás, illetőleg a vármegyei költségvetésekben megállapított összeg keretén túl nem terjedhet és az ezen túlmenő utalványozás csakis előzetes kormányhatósági engedély alapján történhetik. Oly czélból pedig, hogy az állami pénzkészletek a vármegyék által a költségvetés keretén túl, illetve a tényleg befolyt vármegyei jövedelmek összegén felül igénybe ne vétethessenek, már a vármegyei költségvetések realitása szempontjából is megfelelő intézkedés fog tétetni az iránt, hogy az 1897 : XX. t.-cz. végrehajtása iránt kiadott utasüás 16. §-ában foglalt rendelkezés figyelembevételével a vármegyei költségvetésekbe felveendő és a vármegyék saját bevételeiből származó fedezeti rész előirányzása, a megelőző évben tényleg befolyt összegek alapulvételével történjék. 8. §. Magában e törvényben a pénzkezelésnél és számvitelnél követendő eljárást részleteiben szabályozni nem lenne czélszerű, mert a számvitel és ellenőrzés a szerfölött szétágazó közigazgatás czéljaira alkalmazva, illetve minden egyes számadási ágazat sajátságaihoz idomítva, a törvényes szabályozásra sok és változatos anyagot szolgáltatna. Épen ezért az állami számvitelről szóló 1897 : XX. t.-cz. megalkotása alkalmával is inkább csak azon lényeges elvek állapíttattak meg, melyek az összes számviteli rendszernek alapját képezik; míg a törvényben megállapított elveknek az egyes számadási ágak természetéhez, sajátságaihoz és a szolgálati viszonyokhoz való alkalmazása helyesen csakis a kormány által kibocsátandó részletes utasítások utján történhetik.