Képviselőházi irományok, 1901. I. kötet • 1-28. sz.

Irományszámok - 1901-12. Törvényjavaslat, a vármegyék pénztári és számvevőségi teendőinek ellátásáról

140 12. szám. Egységes szervezetnél fokozott mértékben érvényesülhet a szakértelem és ennek nyomán a törvényes és szabatos eljárás, sőt az ellenőrzés egyöntetűsége is. De ezen a szemponton kivül nagyfontosságú közigazgatási érdekek is késztették a kormányt arra, hogy e javaslattal újból a törvényhozás elé lépjen. A tervezett reform biztosságot kivan teremteni a közpénzek közigazgatási kezelésében, szakszerű és folytonos felügyeletet az egész vonalon; szigorúan a törvények, szabályrendeletek intézkedései, a vármegyei költségvetések és a jogerős határozatok korlátai közé szorított gazdálkodást, lelkiismeretes védelmét mindazok érdekeinek, a kiknek vagyonkezelését, vagy vagyonkezelésének ellenőrzését törvényeink hatósági kézbe tették le. A fennálló vármegyei pénzkezelési rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, mert sok irányban az egyéni bizalom ingatag alapjára van fektetve, az ellenőrzés pedig — a kellő biztosítékok hiányában — hatálytalan. Némi egység — megrontva bár a helyi befolyások által, és többé-kevésbbé elértéktelenitve a szakértelem nélküli kezelés folytán — kifejlődött ugyan a szó szorosabb értelmében vett vármegyei közigazgatási pénzkezelésnél és számvitelnél, de a gyámpénztári kezelésnél a visszásságok már élénkebben érezhetők. A helytelen rendszer káros következményei pedig mindenütt elmaradhatatlanok, különösen a kiválóan alakiságokhoz kötött pénzkezelés és számvitel terén. Tényleg sok helyen nemcsak szabálytalan, de törvényellenes gyakorlat is kapott lábra. Kezdetleges ellenőrzés, a mely könnyen visszaélésekre ad alkalmat; — nehézkes, lassú működés, a minek nemcsak a közszolgálat vallja kárát, hanem a mely egyesek érdekeire is hátrányos befolyással van;—

: az utalványozási jog gyakorlásánál illetéktelen túlterjeszkedés; — különösen pedig a gyámpénztári kezelésnél a számviteli rendszernek vármegyénként eltérő megállapítása, feltűnő hiányossága, a kiutalásra váró árvapénzeknek jogosulatlan visszamaradása, néhol visszatartása, a gyámpénztári kölcsönök esedékes tőketörlesztéseinek évtizedeken keresztül elhanyagolt behajtása és ennek nyomán a behajthatatlanná vált követeléseknek növekedő száma : ezekben nyilvánulnak főképen a jelenlegi rendszer hibái. A hiányos és felületes ellenőrzés mellett a kormányhatósági felügyeletet sem a vármegyei, sem a gyámpénztári kezelés terén kellően gyakorolni nem lehet. E felügyelet ma számos esetben puszta tapogatódzás, legfeljebb csak statisztikai értékkel biró kimutatások és számadási kivonatok alapján. Eltekintve azoktól a vagyonkezelésre vonatkozó egyes határozatoktól, a melyeket törvényeink a kormány végelintézésétől tesznek függővé, a vármegyei és gyámpénztári számadásokat a törvényhatóságok saját hatáskörükben állapítják meg. Csakis a vármegyei közigazgatási kiadásokra adott állami javadalmazásról terjesztetnek fel a belügyministerhez okmányolt számadások. A gyámpénztár kezeléséről egyszerűen csupán főkönyvi kivonatok és az évi mérleg az alapokról és alapítványokról pedig csak számadási kivonatok érkeznek fel a szakministeriumokhoz. Minthogy pedig a vármegyei törvényhatósági bizottságnak sem ideje, sem módja nincs arra, hogy a számadások szövevényeibe behatoljon és azokat a maguk összefüggésében a részletekre nézve is átvizsgálja: a számadásokra vonatkozó határozathozatalnál teljesen a számvevőségi vizsgálatra kénytelen támaszkodni. A mennyiben tehát ez a vizsgálat hiányos volt, ezek a hibái* és az ezekkel okozott károk az alakilag végérvényesen elintézett számadással együtt végleg el vannak temetve. Az önkormányzat részére a számadások megvizsgálása és jóváhagyása körül biztosított széleskörű jogok hatályosabbá tétele végett gondoskodni kell tehát