Képviselőházi irományok, 1896. XXXVII. kötet • 1057-1077., CCCLXXXIV-CCCXCIX. sz.

Irományszámok - 1896-1062. Törvényjavaslat a közsegélyre szoruló 7 éven felüli gyermekek gondozásáról

32 1062. szám. a gyámpénztári fedezetek egybevetése után mutatkozó tartalékalap összegének kamatjáról, b) a gyámoltak és gondnokoltak kamatjövedelméből levont jutalékról, c) az őrzési díjakról és d) a kezelési feleslegekről. Mindezek az összegek kitűnnek a gyámpénztári számadás és mérleg adataiból. Másfelől mindig megállapítható lesz az az összeg is, mely az önkormányzati testületek törvényes formában hozott s a belügyminister által jóváhagyott határozata alapján (1877 : XX. t.-cz. 298. §.) más czélokra van lekötve. Nem lehet kétséges, hogy a tartalékalapok le nem kötött részének ez a felhasználása teljesen találkozni fog a vármegyék, városok és a gyámpénztárral rendelkező községek hajlandóságával is, melyek a kérdéses összegeket méltóbb és jobban igazolható czélra alig fordíthatnák. A mi különösen, a vármegyéket illeti, saját érdekük is kívánatossá teszi, hogy a fedezet ebből a forrásból kerüljön ki, minthogy különben a következő §. értelmében vármegyei pótadó kivetésére kerülne a sor. 6. §. Már az 1886: XXII. t.-cz. 145. §-a kimondja, hogy »az ugyanazon törvényhatóság kebelében levő több község a szegények ellátása czéljából a törvényhatóság jóváhagyása mellett egyesülheU. Ezt a szövetkezést a 7—15 év közötti elhagyott gyermekek gondozási költségeinek egyenletes megosztása végett a törvényjavaslat szerint a vármegye a területén fekvő összes községekre nézve elrendelheti s e czélra legfeljebb l°/o-os vármegyei külön pótadót is vethet ki, de csak akkor, ha e terhek sem az állami költségvetésbe felvett 400.000 korona összegből, sem a gyámpénztári tartalékalapokból, sem végül az e czélra fordítható alapítványokból és adományokból nem lennének fedezhetők. A mi az emiitett alapítványokat és adományokat illeti, ezekről pontos összeírás készítését rendeltem el. Ilyenféle rendeltetésű összegek ma is jelentékeny számmal vannak a törvényhatóságok és községek kezelése alatt, melyek előreláthatólag készséggel fogják azokat az ebben a törvényjavaslatban kitűzött czélok szolgálatára bocsátani. E mellett remélhető azonban, hogy az 1901 : VIII. t.-czikknek és az ebből a javaslatból váló törvénynek termékenyítő hatása alatt úgy a törvényhatóságok és községek, mint a magánosok fokozott áldozatkészségre fognak buzdulni. Ilyenképen nincs kizárva, hogy a 6. §. gyakorlati alkalmazására nem is kerül a sor, s a törvényjavaslatban megjelölt egyéb segélyforrások, támogatva és kiegészítve a társadalom jótékonysági munkája által, magukban is elegendők lesznek a kitűzött czél megvalósítására. 7. §. E S. nem kivan indokolást. Ezek előterjesztése után kérem á tisztelt képviselőházat, hogy a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról szóló törvényjavaslatot, mely — mint kifejteni bátor voltam — természetes Kiegészítése és továbbfűzése az állami gyermekmenhelyekről szóló 1901 : VIII. t.-czikkben foglalt intézkedéseknek s melynek mielőbbi törvénynyé válása azért, is kívánatos, mert az 1901 : VIII. t.-cz. végrehajtásának módja, nevezetesen az ennek alapján felállítandó gyermekmenhelyek berendezése és szervezése több szempontból összefügg azzal a kérdéssel, hogy a hét éven felüli gyermekek ellátásáról miképen történik gondoskodás, — úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Budapesten, 1901. évi június hó 13-án. Széli Kálmán s. k., a m. hir. belügyministerium ideiglenes vezetésével megbinott ministerelnök.