Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

222 1049. szám. által megszaporodnának, tartani nem kell. Ennek a bizonyítására csak azt említem meg, hogy a posta portómentes levelek és utalványok alakjában eddig is épúgy felvette és továbbította ezeket a pénzeket; sőt azáltal, hogy azokat a járási és vármegyei székhelyeken ugyanazon apró tételekben ki kellett fizetnie, részben pedig továbbítás végett újból felvennie, még több dolga volt velük, mint lesz ezután, midőn a továbbítás és kifizetés nagyobb tételekben, főleg clearing útján, egyszerű átírással fog történni. Nem akarom itt elhallgatni azt, hogy midőn a közigazgatási eljárás egyszerűsítése ügyében a törvényhatóságok főispánjaihoz intézett körrendeletemben az egyszerűsítésnek általam megjelölt irányelvei között felemiitettem a postatakarékpénztár cheque- és clearing-intézményeinek a közpénzek továbbításánál és kezelésénél igénybevételére irányuló tervemet, a beérkezett jelentések szerint a törvényhatóságoknak csak kisebb része nyilatkozott e terv mellett, nagyobb része tartózkodó álláspontra helyezkedett, sőt határozottan ellene nyilatkozott. Ez azonban elhatározásomban azért nem ingathatott meg, mert a felhozott ellenérveket nagy gonddal tanulmányozva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy azok az e téren új és kevésbbé iemert intézménynyel szemben támadt, részben indokolatlan, részben túlzott s megfelelő felvilágosítás után könnyen eloszlatható aggodalomból és félreértésekből erednek. így a legfőbb és legsűrűbben emlegetett aggodalmak egyike az, hogy nálunk eddig csak a nagyobb központok üzleti életében ismert cheque- és clearing-intézmény a hivatalos eljárásba nehezen illeszthető be; ehhez a bonyolult eljáráshoz a közigazgatási tisztviselők, a községi elöljárók és főleg a magánfelek nehezen fognak hozzászokni. Ezzel a feltevéssel szemben tény az — hogymint fennebb részletesen előadtam —a postatakarékpénztári cheque- és clearingintézmény szervezete a lehető legegyszerűbb, a hivatalos pénzkezelés mai rendszerébe is minden nehézség nélkül beilleszthető és meghonosítása esetén a községi elöljáróságnak és a magánfeleknek semmi bonyolult eljáráshoz alkalmazkodniuk nem kell. Ezt mutatják a kezdeményező vármegyében egy esztendőn át szerzett tapasztalatok; de mutatja az is, hogy az e feletti eszmecserék megindulta óla a földmívelésügyi minister úr minden habozás nélkül alkalmazásba vette e rendszert a gazdasági munkás és cseléd segélypénztár tagsági díjainak egyszerű cselédek és munkások által való befizetése körül, továbbá meg van valósítva ez a rendszer a községi hitelszövetkezetek és a központ közötti forgalom lebonyolításánál is stb. További aggodalomként az hozatott fel, hogy a postatakarékpénztár az ott elhelyezendő pénzekért más takarékpénztáraknál kisebb (csak 2°/o) kamatot ad, és hogy az ottegyüttesen kezelendő pénzek után járó kamatoknak a különböző alapokat illető összegek szerint való kiszámítása és felosztása sok munkát és nagy nehézséget okozna. Az első aggodalommal szemben egyszerűen arra utalok, hogy a postatakarékpénztár intézményének a közpénzek kezelésénél való igénybevétele az eljárás egyszerűsítése és a forgalom könnyebb lebonyolítása czéljából történik, nem pedig azért, hogy a hivatalos pénzek ott nyerjenek állandó gyümölcsöző elhelyezést. Ennélfogva az egyes alapoknak folyó kiadásokra nem szükséges, tehát készletben nem tartandó pénzei, mihelyt megfelelő összegre felgyűltek, a postatakarékpénztárból felvétetvén, gyümölcsözés végett bármikor elhelyezhetők nagyobb kamatot biztosító pénzintézeteknél. Ekként tehát a postatakarékpénztárnál csakis azok az összegek — és pedig ezek is csupán átmenetileg, rövidebb ideig — maradnak és kamatoznak, melyek eddig, mint pénztári készletek asztalfiókokban és pénzszekrényekben elzárva, a forgalomból kivonva és gyümölcsözetlenííl hevertek. Minthogy pedig az ezek után felgyűlendő kamatok a fentiek szerint nem is emelkedhetnek oly nagy összegekre, hogy érdemes lenne az egyes betétekre eső kamatrészletek kiszámításának valóban nagy és bonyolult munkájával bajlódni, czélszerű és megengedhető, hogy ez az eddig nem létezett jövedelem — a felosztás mellőzésével — a maga egészében fordittassék