Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 219 Ezek a rendelkezések azonban a gyakorlati kivitel nehézsége, részben lehetetlensége következtében szigorúan végrehajtva nem lettek. Maguk a ministeriumok több izben (igy például: a kihágási büntetéspénzek kezelésénél) kénytelenek voltak a pénzkezelési szabályzat rendelkezésétől eltérő eljárást kifejezetten engedélyezni. Oly esetekben pedig, midőn 14—16 körjegyző útján a járás 30—40 községétől kellett valamely összeget (Törvénygyűjtemények árát, Rendőri Közlöny előfizetési díját stb.) összegyűjteni, a kényszerűség vitte a főszolgabírót arra, hogy a befolyt egyes összegeket — a szabálytól eltérve — az utolsónak beérkeztéig magánál tartsa; mert ha azokat a központba szjbályszerűen egyenként beküld", úgy a sok ide-oda levelezgetéssel s a letétek be- és kiutalásával egész halmaz ügyszámot és Írásbeli munkát okozott volna nemcsak önmagának, de az alispánnak is. Ezeken a rendkivüli nehézségeken kivül naponta is küzdenie kell a főszolgabírónak a pénzkezelés terheivel és veszélyeivel, mert a sokféle kihágási büntetéspénz, betegápolási költség, útlevéldíj, előfizetési díj és más átfutó pénzek miatt pénzkezelési forgalma ma már olyan nagy, hogy naplójának átlagos tételszáma megközelíti az ezret és — a kihágási büntetéspénzek csak félévenkint levén elszámolhatók — néha százakra menő összegek gyűlnek fel nála. Mindezeket az összegeket tételenkint kell a postától, küldönczöktől vagy magánfelektől átvenni, megszámlálni, nyugtázni, naplózni és ismét csomagolva, pecsételve tovább küldeni, a pénzkészletet pedig őrizni, számlálgatni. Egyszóval a főszolgabírónak pénztári és számvevőségi szakismeretet igénylő, sok teherrrel és veszélylyel járó, egész rendszeres pénztári kezelést kell vinnie. Az ezzel járó sok aprólékos teendőt pedig a fennálló szabályok értelmében, de a nagy személyi és anyagi felelősség miatt is, személyesen kell elvégeznie, a mi idejének nagy részét igénybe veszi, őt az irodához köti s nagy mértékben akadályozza a járási közigazgatás vezetésében reá váró és szabadabb mozgást igénylő fontosabb teendőknek teljesithetésében, annyival is inkább, mert a személyes és vagyoni felelősség még azon pénzküldeményekért és befizetésekért is őt terheli, melyek távollétében érkeztek s irodájának más tisztviselője által vétettek át. Mindezek a nehézségek a közigazgatási gyakorlatban általánosan ismertek lévén, ismételten képezték panasz és felszólalás tárgyát úgy a törvényhatóságok felterjesztéseiben, mint a szakirodalom terén is. Nagyon jól tudom, hogy ezeknek a bajoknak gyökeres orvoslása csak a vármegyei pénztárak és számvevőségek szervezeti átalakításakor történhetik meg. Ennek keresztülvitelét szintén tervbe vettem s megvalósítása esetén az átmeneti jellegű szabályozás természetesen feleslegessé lesz. Azonban a bajokat és azok indokait feltáró tapasztalati tények s az ezek kapcsán felhangzott sürgető panaszok, valamint a modern pénzforgalmi viszonyok ismerete azt a meggyőződést érlelték meg bennem, hogy a pénzkezelés és a számvitel terén uralkodó felesleges alakiságoknak kiküszöbölése, a hatályosabb ellenőrzés biztosítása, a pénzkezelés és számvitel részben elavult rendszerének megjavítása és modernizálása égető szükséget képez, s hogy a pénzkezelés és számvitel egységes és sürgős szabályozása már annál a kölcsönhatásnál és kapcsolatnál fogva is mellőzhetetlen, mely a vármegyei pénzkezelés ós az általános ügyvitel között fennáll. Az egységes pénzkezelési és számviteli szabályzat egyik legfontosabb újítása az leszhogy a vármegyei közpénzek kezelésénél a m. kir. postatakarékpénztár fog igénybe vétetni, mely mint állami intézmény teljes biztonságot nyújt, a csak rövid időre elhelyezett összegek után is kamatot ad, cheque- és clearing-berendezése utján pedig e pénzek továbbítását könnyen és biztosan közvetítheti. 28*