Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
202 1049. szám. 32. §. Ügyviteli szabályzatok. A törvényjavaslat 32. §-ában törvényhozási felhatalmazást kérek arra, hogy — a törvényes hatáskörök épségben tartása mellett — a vármegyei központi és járási, továbbá a községi (kör-) jegyzői, valamint a közigazgatási bizottsági és a gyámügyi ügyvitel — a törvényhözásilag megállapítandó sarkalatos irányelvek szerint — kormányrendeleti utón egységesen legyen szabályozható. Az egyszerűsítési terv gyakorlati jelentősége épen a kor követelményeinek megfelelő, egyöntetű ügyviteli szabályzatok megalkotásában csúcsosodik ki. Azok után, a miket e nagyfontosságú kérdésről az indokolás általános részében már előadtam, a kérdés részleteire nézve a következőket van szerencsém előterjeszteni: A közigazgatási eljárás szövevényességének, az Írásbeliség és az alakiságok túltengésének egyik főoka: a rendszeres ügyviteli szabályzatoknak, illetve az ügyvitel egyöntetűségének hiánya. Jelenleg ugyanis alig néhány (körülbelül 15—16) vármegyének van önálló ügyviteli szabályzata. A vármegyék túlyomó része a maga szervezési szabályrendeletébe elszórtan illesztett be egyes fogyatékos ügyviteli rendelkezéseket. A vármegyék nagy többségének tehát rendszeres ügyviteli szabályzata egyáltalán nincs. A mint emiitettem, egyes vármegyéknek ez idő szerint is vannak többé-kevésbbé megfelelő ügyviteli szabályzataik. Mivel azonban a közigazgatás területén minden intézkedést, minden legcsekélyebb mozzanatot — mint lánczszemeket — a kölcsönösség kapcsolja össze, s mivel az egyes közigazgatási hatóságok folyton érintkezésben állanak a különböző ügyviteli szabályok szerint, vagy azok hiányában eljáró társhatóságokkal: azért még a magokban véve látszólag jó ügyviteli szabályok sem felelnek meg a szó tágabb értelmében vett czéljoknak, sőt az eltérő ügyviteli szabályok szerint eljáró társhatóságokkal való szükségszerű érintkezés folytán még zavarokat is idézhetnek elő. Ezen körülmény miatt nem vezetne a kitűzött czélhoz, ha a törvény az ügyviteli szabályzat megalkotására magukat a vármegyéket kötelezné, melyek az ügyvitel terén az általános és teljes egyöntetűséget már a sajátos helyi viszonyok önkéntelen hatása miatt sem valósithatnák meg. Hogy az ügyviteli szabályzatok egységes megalkotásának szükségességét maguk a vármegyék is érzik, ezt bizonyitják az idevonatkozó felterjesztések, valamint az ügyvitel egyszerűsítésével és javításával foglalkozó vármegyei javaslatok ezreir Igaz, hogy az ügyvitel terén az egyöntetűség és az egyszerűsítések megvalósítása érdekében szükséges intézkedéseket egyes rendeletek útján is meg lehetne tenni. Ez az eljárás azonban szükségszerűen a rendeletek nagy tömegét árasztaná szét, a mi viszonylagos egyszerűsítés mellett a rendeleti joganyag áttekinthetőségének rovására és esetleg a kitűzött teljes egyöntetűség veszélyeztetésére vezetne. Ezen okokból kérem a törvényhozás felhatalmazását a —- hatóságok és a közönség érdekében is szükséges — közigazgatási ügyviteli szabályzatok egységes megalkotására, a mi természetesen nem zárja ki azt, hogy a sajátos helyi viszonyok között felmerülhető és külön szabályozást igénylő részlet-kérdésekre vonatkozólag a vármegyék esetleg önálló szabályzatokat is alkothassanak. A rendeletileg kibocsátandó egységes ügyviteli szabályzat — mely nem az autonómia, nem az anyagi jogalkotás, hanem kizárólag a rend kérdése — a törvényes hatásköröket távolról sem fogja érinteni.