Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 193 té3éből befolyó összegek első sorban az esetleg felmerült költségek vagy kártérítések fedezé­sére szolgálnak, azért az emiitett összegeknek csak az érvényben levő rendelkezéseken alapuló költségek fedezése után fennmaradó azon (nettó) része fog az állampénztár és a községek javára ketté osztatni, mely ma a sokféle rendeltetésű alap és czél között szétforgácsolódik. Az állampénztár javára befolyó kihágási büntetéspénzek a törvényjavaslat szerint a pénzügyminister kezelése alá fognak tartozni, és — hogy a büntetéspénzekből létesitett vagy gyarapított alapok és pénztárak (büntetéspénzek orsz. alapja, orsz. erdei alap, orsz. közgaz­dasági alap, kerületi betegsegélyző pénztárak stb.) rendeltetésének teljesítésében fennakadás ne álljon be, — az érdekelt igazságügyi, földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministeri tár­czák javára megfelelő arányban szét fognak osztatni. Ennek az aránynak a megállapítása úgy fog történni, hogy az elosztás állandó alapja az a hányad lesz, melyet az utolsó három évnek (1899—1901) átlaga az érdekelt ministeri tárczák és a kerületi betegsegélyző pénztárak javára feltüntet. Az állampénztárba befolyó kihágási büntetéspénzeknek egységes kezelése azért is szüksé­ges, hogy ennek alapján a mostani bonyolult, sok írásmunkával jár V számadási és lénye­gileg czéltalan felülvizsgálati rendszer eredményesen egyszerűsíthető legyen. Jelenleg ugyanis az elsőfokú kihágási hatóságok a számadásokat részben a törvényható­sági számvevőséghez, részben — a másodfokú kihágási hatóság közvetítésével — az illető ministeriumhoz terjesztik fel felülvizsgálat végett. S bár ezek a számadások a törvényható­sági számvevőségek munkaerejét rendkívül igénybe veszik, az érdekelt ministeriumokban pedig körülbelül húsz számvevőségi közeg idejét állandóan lekötik, mégis a jelenlegi felülvizsgálati rendszer csak igen kis részben képes megvalósítani a kitűzött ellenőrzési czélt. Ugyanis a felülvizsgálatra hivatott számvevőségek csak azt vizsgálhatják meg, a mi a felterjesztett nyilvántartásokba és pénznaplókba tényleg be van vezetve. Azt azonban, hogy ezek a száma­dások a valódi tényállásnak megfeleínek-e, hogy az illető hatóság a jogerős ítéletek alapján behajtandó összes büntetéspénzeket a nyilvántartásba felvette-e és minden befolyt összeget a pénznaplóba bejegyzelt-e, a mai felülvizsgálati rendszer mellett megállapítani, ellenőrizni nem lehet. Tehát maga a lényeg, —- melyben a tévedéseknek, mulasztásoknak és visszaéléseknek tág tere s az ellenőrzésnek igazi helye van, — tulajdonképen vizsgálat tárgyát nem képezi, mert az ehhez szükséges adatok és a dolog természeténél fogva fel nem terjeszthető ügyiratok a számvevőségnek rendelkezésére nem állanak és nem is állhatnak. A mostani felülvizsgálat tehát csak számtételi lehet s az esetleg elkövetett vissza­élések elpalástolása végett czéltudatosan be nem jegyzett adatok felderítésére úgyszólván sohasem vezethet. A jelenlegi felülvizsgálati rendszernek további hibája az, hogy a fennálló szabályok értelmében a számvevőségeknek minden legcsekélyebb számadási hibát észrevétel tárgyává kell tenniök, minek következtében rendszerint hosszas tárgyalások folynak úgy, hogy a kihá­gási büntetéspénzekre vonatkozó számadások csak évek múlva nyernek befejezést. Mivel a számadások eredményes felülvizsgálata csak a helyszínén, a vonatkozó ügy­iratok megtekintése mellett történhetik meg, azért a nyilvántartásokat és a pénznaplókat a törvényhatósági számvevőség majd a helyszínén vizsgálja felül s a további felülvizsgálatot — ugyancsak a helyszínén — a pénzügyministeri számvevőségnek időnkint kiküldött közegei teljesíthetik. A fentebbiekben részletezett és csak a büntetéspénzek rendeltetésének egységes alapon való rendezése folytán megvalósítható rendszer egyrészről megóvja a kihágási büntetéspénzeket az elforgácsolódástól, másrészről lehetővé teszi a sokféle nyilvántartás és pénznapló összesí­tését, felmenti az elsőfokú kihágási hatóságokat a nyilvántartások és pénznaplók lemásolásá­KÉPVH. IROMÁNY. 1896—1901. XXXVI. KÖTET. . ' , 25

Next

/
Thumbnails
Contents