Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
190 1049. szám. a községet; az 1879:XXVIII, 1879 : XL, 1881 : XXXVIII, 1883 : XVII, 1885:XXIII, 1885: XXV, 1886: XXII. t.-cz. (15. §.), 1890:11, 1891: XIII, 1891 : XXXIV, 1893 : XXIII, 1893°: XXXIV, 1894 : XXIX, 1895 : XVIII, 1895 : XLVI és 1899 : XLII. t.-czikkeken alapuló büntetéspénzek egészen az állampénztárt illetik; az 1879:XXXÍ, 1888 : VII (a múltra nézve), 1888: XIX, 1889: VI, 1893:11, 1893 : XXXVII és 1894 : XII. t-czikkeken alapuló büntetéspénzek megoszolnak az állampénztár és a községek kőzött; az 1884:XVII, 1893 : XXVIII és 1900 : XXV. t.-czikkek által megállapított kihágási ügyekből befolyó büntetéspénzek vagy az állampénztárt, vagy az illető községet illetik; az 1890:1 t.-cz. alapján a bűntetéspénzek vagy az állampénztár, vagy az illető vármegye, vagy az illető község javára folynak be; az 1883: XX. t.-czikken alapuló büntetéspénzek megoszolnak a község és a feljelentő között; az 1874: VIII. t.-cz. az illető hatósági pénztár, az 1874 : XXXIII. t.-cz. a törvényhatósági népnevelési, kórház vagy szegényalap javára, és végül az 1891 : XIV. t.-cz. a kerületi betegsegélyzö pénztár javára juttatja a büntetéspénzeket. Az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesítéséből befolyó összegek megoszolnak az állampénztár és a községek között. A most említett törvényes rendelkezések azt bizonyítják, hogy a kihágási büntetéspénzek — ideértve mindenkor az elkobzott és gazdátlan jószágok értékesiléséből befolyó összegeket is — kevés kivétellel az állampénztár és a községek (városok) között oszolnak meg. Midőn tehát a büntetéspénzek rendeltetésének egységes és — a lehetőséghez képest — igazságos alapon való rendezése megtörténik, a közvetlen részesedésre jogosultak csakis az állampénztár ésaközségek (ideértve mindenkor a városokat is) lehetnek. Az összes büntetéspénzek nem fordíthatók csak a községek javára, mert ez az állam jövedelmének indokolatlan megrövidítése lenne és ellenkeznék a törvényhozásnak az 1892: XXVII. t.-cz alkotásakor megnyilatkozott akaratával. Ezzel szemben a községekre nézve lenne méltánytalan az, ha az összes büntetéspénzek az állampénztár vagy valamely létesítendő országos alap javára fordíttatnának. A soknemű anyagi kötelezettségekkei terhelt községek ugyanis állami javadalmazásban nem részesülnek; önmagukat sokszor súlyos áldozatok árán többnyire saját erejükből ; tartják fenn; sőt a büntetéspénzeknek vagyontalanság miatt elzárásra történt átváltoztatása esetében az élelmezési költségeket is viselik. Igazságtalan lenne tehát, ha a büntetéspénzekben való részesedés kizárásával, a különben is szerény községi jövedelmek apasztatnának s a kihágási ügyekkel kapcsolatban a községekre — közvetlen előny nélkül — csak terhek hárulnának. Felmerült az az eszme, hogy bizonyos nemű kihágási ügyekből befolyó büntetéspénzek egészen az állampénztárt, mások ellenben egészen a községeket illessék. Ez a megoldási módozat nem lenne megfelelő azért, mert egyrészről a kihágási büntetéspénzeknek igazságos osztályozása —• különös tekintettel a befolyó összegeknek időnkint és helyenkint változó mennyiségére — úgyszólván lehetetlen; másrészről a törvényeken alapuló .kihágási büntetéspénzeknek kizárólag az állam javára való lekötése által a községek — a fentemii tettek szerint — igen megrövidíttetnének, s végül mert a kihágási büntetéspénzek osztályozása a kezelés és elszámolás gyökeres egyszerűsítését is nagyon megnehezítené. A törvényhatóságok többsége által is kifejezetten óhajtott, egyetlen czélravezető megoldási mód az, hogy az összes büntetéspénzek kivétel nélkül megoszoljanak az állam és a községek között úgy, hogy a befolyó összegek felerészben az állampénztárt, felerészben pedig az illető községet illessék.
