Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
188 1049. szám. egyes nemeit egymástól mereven elkülönítették úgy, hogy a ma is érvényben levő rendeletek értelmében az elsőfokú kihágási hatóságok a következő könyveket, illetőleg nyilvántartásokat tartoznak vezetni: két iktatókönyvet (általános rendőri és ipari kihágási); öt kimutatást a kihágási feljelentésekről (1. általános, 2. erdei, 3. ipari, 4. útrendőri, 5. a munkaadók és a • mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló 1898 : II. t.-cz. által megállapított kihágások); . 13 nyilvántartást és 13 pénznaplót a kihágási büntetéspénzekről (1. általános, 2. közegészségi, 3. erdei, 4. íilloxera, 5. vadászati, 6. ipari, 7. állategészségügyi, 8. halászati, 9. útrendőri, 10. mezőrendőri, 11. árúforgalmi statisztikai, 12. terményhamisitási, 13. az 1898 : II. t.-cz. által megállapított kihágási büntetéspénzekről). Az elsőfokú kihágási hatóságok kötelesek továbbá a feljelentésekről készített kimutatások másolatait havonkint a másodfokú hatósághoz és a minden egyes kihágási ügyről külön elkészített, részletes »ügylapot« ugyancsak havonkint a központi statisztikai hivatalhoz felterjeszteni. Kötelesek végül az elsőfokú kihágási hatóságok a 13 pénznaplót okmányokkal felszerelve az illetékes felsőbb hatósághoz felterjeszteni, vagyis a 13 eredeti nyilvántartásról és ugyancsak a 13 eredeti pénznaplóról ugyanannyi másolati példányt készíteni. Egyes elsőfokú kihágási hatóságok — gyakorlati és czélszerűségi szempontból — a fentiek szerint előirt nyilvántartásoknál és pénznaplóknál kevesebbet, mások ellenben — tekintettel a büntetéspénzek sokféle rendeltetésére — többet vezetnek, a mi az egyöntetűséget még jobban megzavarja. Ha ezen rendkívül sok írásbeli munkával járó, bonyolult s ennélfogva önkéntelen tévedésekre is bő alkalmat nyújtó kezelési rendszer jellemzéséül még kiemelem, hogy egyes számadásokat ^á, másokat x /2 évenkint és ismét másokat évenkint kell felterjeszteni; hogy a büntetéspénzeket részint a pénztár állaga (majd 50, majd 60 korona) szerint, részint havonkint, részint negyed-, részint félévenkint kell az alább részletezendő különböző rendeltetés szerint az illető helyekre beszolgáltatni: akkor előttünk áll a mai helyzet, mely túlnyomó részben indokolatlan munkahalmazával az elsőfokú hatóságok idejét az érdemleges munkától elvonja, azonfelül a visszaélésekre is alkalmat nyújt s a hatályos elbnőrzést lehetetlenné teszi. Ezen továbbra tarthatatlan helyzet orvoslása csakis gyökeres módon történhetik úgy, hogy a javításnak nemcsak az u. n. kezelési egyszerűsítésekre, hanem a bajok főokának, a büntetéspénzek rendeltetésének egységes alapon való rendezésére is ki kell terjednie, A kihágási feljelentésekről vezetett kimutatások, melyeknek lényeges adatai az iktatókönyvben és a büntetéspénzek nyilvántartásában úgyis benfoglaltatnak, továbbá a havi jelentések teljesen feleslegesek; a czéljuknak meg nem felelő statisztikai ügylapok pedig szintén beszüntetendők, mert egyrészről a bennök rejlő statisztikai érték távolról sem áll arányban a reájuk fordított munka mennyiségével, másrészről tisztább átnézetet nyújt s ennélfogva a statisztika czéljainak is jobban megfelel egy hosszabb időközről szóló, csakis lényeges adatokat tartalmazó statisztikai kimutatás. Hogy az első tekintetre csekélyeknek látszó egyszerűsítések is végeredményükben milyen nagy munkamegtakarítást okoznak, annak bizonyítására példaképen felemlítem azokat a számadatokat, melyek a statisztikai ügylapokkal kapcsolatos munka mennyiségének megközelítő képét feltüntetik. Ha a kihágási ügyeknek évenkint ingadozó számához képest a kiállítandó ügylapok évi átlagos számát 400.000-re teszszük, s ha egy-egy statisztikai ügylap kitöltésére és kezelésére csak 15 perczet számítunk, akkor ezek az ügylapok az elsőfokú kihágási hatóságoknál évenkint összesen 16.700 munkanapot- vesznek igénybe, vagyis 55 hivatalnok egész évi mun# kaját kötik le.
