Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 159 A határidők ezen bonyolult voltának egyik következménye az is, hogy a határidők komoly jelentőségüket jóformán elvesztették, vagyis hogy a hatóságok pontos megtartásukat — részint saját tájékozatlanságuk miatt, részint a mai zavaros helyzet mellett némileg érthető elnézésből — maguk sem ellenőrzik a kellő szigorúsággal. így nem egyszer történik meg a közigazgatási eljárásban, hogy a törvényben megállapított határidőn túl benyújtott felebbezés sem részesül visszautasításban, hanem érdemleges elbírálás alá kerül. Ez a szokás azonban — a mellett, hogy a törvényt nem veszi figyelembe — végső eredményben a hatóság önkényének kiszélesítését jelenti, mert attól teszi függővé az elkésett felebbezések sorsát, vajon akar-e a hatóság elnézést gyakorolni vagy sem? Nem hagyható e mellett figyelmen kivül, hogy a közigazgatási ügyeknek tekintélyes csoportjára nézve a felebbvitel határideje egyáltalában nincs megállapitva. így például a közigazgatási bizottságtól az egyes ministerekhez felebbezhető határozatokra nézve a határidők az ügyek nagy részében nincsenek rendezve, mert az 1876: VI. t. ez. nem állapit meg e tekintetben egy általános határidőt s azok a későbbi törvények, melyek a közigazgatási bizottság hatáskörébe utaltak ügyeket, olykor e részben szintén nem intézkednek, mint például az 1876: XIII. és XIV. t.-czikkek vagy az 1885: XXIII. t.-cz. Előfordul továbbá, hogy ugyanazon ügyben más felebbviteli határidő van megállapitva az elsőfokú s ismét más a másodfokú határozatra nézve. így nevezetesen azokban az ügyekben, a melyekben az elsőfokú határozatot az alispán, a másodfokút pedig a törvényhatósági közgyűlés hozza, a mennyiben egyesek az alispán határozata ellen 8 nap alatt, a törvényhatóság határozata ellen pedig 15 nap alatt felebbezhetnek. (1886: XXI. t.-cz. 8. és 68. §.) Az előadottak után természetesnek mutatkozik, hogy akkor, midőn a közigazgatási eljárás egyes feltűnően bonyolult részeinek egyszerűsítéséről van szó, a felebbviteli határidőket nem lehet figyelmen kivül hagyni. A kérdés csak az, hogy milyen határig terjedjen az egyszerűsítés, melyet e téren elérni igyekszünk ? Vajon beérjük-e azzal, hogy a közigazgatási ügyeket a rokon természetű üg/ek szerint csoportosítva, csak egy-egy ilyen csoportra nézve állapítsunk meg egységes határidőket, a mi a mostani helyzettel szemben kétségkívül szintén haladás számba menne; vagy a mellett foglaljunk-e állást, hogy az összes közigazgatási ügyekben kivétel nélkül ugyanaz legyen a felebbvitel határideje? A közigazgatás felette széles területén összehalmozott sokféle ügyeknek különböző természetéből következik, hogy olyan felebbviteli határidőt, mely valamennyi közigazgatási ügyre egyaránt jól illenék, alig lehet megállapítani. Az ügyeknek bizonyos csoportjai gyorsabb lebonyolítást s igy rövidebb határidőt tesznek kívánatossá, mások ellenben nagyobb időhaladékot tűrnek meg s igy hosszabb határidőket tesznek megengedhetővé. így nem tagadható, hogy pl. a kihágási ügyek természete inkább kívánja azt, hogy az ügydöntő határozat gyorsan váljék végrehajthatóvá, mintha pl. egy szabályrendelet alkotásáról van szó. Másrészt kétségtelen azonban, hogy csak a közigazgatási ügyek összességére kiterjedő, teljesen egységes határidő megállapítása által lehet e téien teljes és gyökeres egyszerűsítést elérni. Csak ebben az esetben lehet remélni, hogy a megállapítandó határidő átmegy a köztudatba és önhibáján kivül senki sem fog elkésni felebbviteli jogának érvényesítésétől. Alig kell említeni, hogy a hatóságok szempontjából is rendkívüli könnyebbséget jelent az ily egységes határidő. Röviden: az az egyszerűsítés, mely egy egységes határidő életbeléptetésével elérhetőnek ígérkezik, oly nagyfokú és annyira kívánatos, a felek tájékozódását és a hatóságok helyzetét annyira megkönnyítő, hogy az egységes határidő eszméjét csak kényszerűségből, vagyis csak akkor lenne szabad feláldoznunk, ha akadnának olyan közigazgatási ügyek, a melyekre azt teljességgel nem lehetne kiterjeszteni. A közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt ügyek gondos átvizsgálása azonban arra az eredményre vezet, hogy oly ügyek, melyekben a törvényjavaslatban tervezett 15 napi határidő