Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.
Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről
1049. szám. 147 a tettek terére lépett úgy, hogy több vármegye alispánja már most megtette — az általam kitűzött irányelvek érvényesítésére — a saját hatáskörében foganatosítható eljárási egyszerűsítéseket. Midőn ezt egyfelől teljes elismeréssel konstatálom, másfelől ebben a tényben már olyan eredményre hivatkozom, mely a további eljárás sikerének egyik biztositéka. A mi a felterjesztett javaslatokat illeti, ezekben a részletkérdések megoldása körül természetesen sok eltérés, nagy véleménykülönbség, gyakran homlokegyenest ellenkező felfogás mutatkozik. A beérkezett javaslatok az egyes kérdéseket az egyéni felfogás szemüvegén át s többnyire a helyi viszonyok szempontjából tekintik és mérlegelik. De bár ekként sok bírálat és tervezet nem tudott a kellő tárgyilagos magaslatra emelkedni s az egyszerűsítési terv egyes pontjait némelyek félre is értették: mégis igen becsesek e bírálatok és javaslatok azért, mert bennök és általuk a legtöbb részletkérdés a legkülönbözőbb oldalról és szempontokból megvilágítást nyert. Épen ezért a nagyszámú javaslatok egyrésze az egyszerűsítési törvény végrehajtásánál, egyáltalán a közigazgatás egész területén czélba vett egyszerűsítési rendeleteknél sikeresen felhasználható és értékesíthető lesz. De az ország tisztviselői karának ekként történt általános meghallgatásával nincs még elég téve azoknak a gyakorlati szempontoknak, melyek szerint az egész egyszerűsítési tervet keresztülvinni szándékozom. Mivel ugyanis a közigazgatási eljárás egyszerűsítése nem magán az irányelveket jelző rövid törvényen, de ennek részletes végrehajtási rendeletein, különösen az ügyviteli és pénzkezelési szabályzatokon fordul meg: e végrehajtási rendeletek igazán gyakorlatias és minél inkább megfelelő voltának biztosítása érdekében e rendeletek kidolgozásánál, a belügyministeiium kodifikáló osztályán kívül, külső gyakorlati szakközegek (főispánok, alispánok, polgármesterek, főszolgabirák, községjegyzők stb.) közreműködését is igénybe veszem. A végrehajtási rendeletek előadói tervezeteit pedig a legszélesebb körű nyilvános bírálat és megvitatás alá bocsátom; a hozzászólásra nemcsak korlátlan tért nyitok, de egyik-másik részletkérdésnél még esetleg újból nyilatkozattételre szólítom fel a törvényhatóságokat. Ekként minden lehetőt megtenni szándékozom, hegy az egyszerűsítési terv sikeres megvalósítása, az ettől várt gyakorlati eredmény teljes mértékben biztosítva legyen. Ezeknek általánosságban előrebocsátása után rátérek a törvényjavaslat részletes indokolására. I. Jog-orvoslatok, 1. és 2. §. Felebbezés. A közigazgatási ügyekben való felebbvitelt illetőleg törvényeink jelenleg is többféle korlátozást tartalmaznak. így nevezetesen a közigazgatási bizottságról szóló 1876 : VI. t.-cz. 59. §-a szerint az ugyanezen törvény 58. §-a által a közigazgatási bizottságnak, mint felebbviteli hatóságnak hatáskörébe utalt ügyekben a harmadfokú határozat ellen további felebbezésnek nincs helye s másodfokon hozott határozata ellen is csak abban az esetben, ha ez a határozat az elsőfokútól eltér. (Az 58. §. d) pontjában említett ügyekben, melyeket a 60. §. eredetileg kivett e korlátozás alól, jelenleg az 1896 : XXVI. t.-cz. 34. §-a értelmében a közigazgatási bírósághoz van panasznak helye.) Ugyanezt a korlátozást ismétli a községnek egyesek konkrét magánügyeiben hozott határozataira vonatkozólag az 1886 : XXII. t.-cz. 25. §-a. 19*
