Képviselőházi irományok, 1896. XXXVI. kötet • 1040-1056., CCCLXXIII-CCCLXXXIII. sz.

Irományszámok - 1896-1049. Törvényjavaslat a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről

1049. szám. 143 Melléklet az 1049. számií irományhoz. Indokolás „a közigazgatási eljárás egyszerűsítéséről" szóló törvényjavaslathoz. BEVEZETÉS. Közigazgatásunkat századokon át a tulajdonképeni jogszabályok teljes hiánya, majd ezek határozatlansága, fogyatékossága és rendszertelensége jellemezte. Ennek természetes oka — egyéb történelmi okokon kivül — főleg az, hogy az egységes állam szempontjából kiinduló s ezen szempont által vezérelt egyöntetű közigazgatási eljárást és ügyvitelt lehetetlenné tttte az az elszigetelt vármegyei szervezet, mely főleg közjogi kérdésekkel és feladatokkal foglalkozván, a közigazgatás igényeinek kielégítésével alig törődhetett. Midőn azután az alkotmányjogi kérdések uralmának kizárólagossága megszűnt s a rohamosan fejlődő korszellem nyomása alatt a gyakorlati élet követelményei jelentkezni kezdettek, akkor egymás után felszinre kerültek a közigazgatási kérdések, a változott viszonyokból folyó új szükségletek kielégítésére hivatott közigazgatási eljárás és ügyvitel kérdése; akkor előtérbe lépett az a tevékenység, mely a közigazgatási jogszabályok, eljárás és ügyvitel megalkotásán, majd pótlásán és javításán munkálkodott. Egyidejűleg azonban a mindennapi élet szüntelenül követelte a felmerülő ad hoc kérdések megoldását, melyeknél elsőrendű kellék az intézkedés gyorsasága volt. A közigazgatás egész területén tehát úgy a központ, mint a különféle sajátos helyi viszonyok befolyása alatt álló és egymástól többé-kevésbbé elszigetelt törvényhatóságok részéről a múlt mulasztásainak pótlása és a jelen pillanatnyi szükségleteinek kielégítése végett kifejtett szinte lázas működésnek természetes és ezért menthető következménye lett: a rendeletek és szabályrendeletek óriási tömege, a közigazgatási eljárás szövevényessége és részben rendszertelensége, az írásbeliség és az alakiságok túltengése, az ügyvitel egyöntetűségének teljes hiánya. Ehhez járult, hogy az alkotmány visszaállítását közvetlenül kövelő időszakban sem támadhatott egyszerre olyan helyes közigazgatási érzék, mely csak hosszabb idő öntudatos munkálkodásának és tapasztalatainak eredményekép jelentkezhetik. Az 1870. évi, sőt részben m^g a későbbi törvényhozást is túlnyomóan közjogi tekintetek vezérelték s ugy a központ mint a vármegyék sokszor inkább a közjogi jellegű hatáskör megtartására és gyarapítására, mint a közigazgatási teendők czélszerü megosztására törekedtek.