Képviselőházi irományok, 1896. XXXV. kötet • 1018-1039., CCCLXIX-CCCLXXII sz.

Irományszámok - 1896-1038. A közgazdasági bizottság jelentése, "a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársasággal az Adriai tenger nyugoti részén teljesitendő parthajózás (a Fiu7me és Velencze, valamint Fiume és Ancona között közlekedő gőzhajójáratok) fentartása iránt kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 1007. számú törvényjavaslatról

154 1038. szám. 1-sö melléklet az 1038. számú irományhoz. A pénzügyi bizottság jelentése, a m. kir. kereskedelemügyi ministernek, „a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársasággal az Adriai tenger nyugoti részén teljesítendő parthajózás fentartása iránt kötött szerződés beezikkelyezéséróT szóló törvényjavaslata tárgyában. Az időkori kereskedelemügyi minister a Fiume és Olaszország között levő forgalmunk közvetlen lebonyolítása czéljából az első szerződést Schwarz Lipót zágrábi lakossal 1884. évi október hó 6-án kötötte meg. Ez a szerződés időközben többféle módosításon ment keresztül, mig végre a kereskedelmi minister Schwarz Lipót vállalkozóval 1895. évi november hó 27-én új szerződést kötött, a mely szerint a minister kötelezte az államot, hogy a vállalkozónak 10 éven át évi 100.000 korona segélyt ad, viszont a vállalkozó köteles leend Fiume és Velencze között úgy a kiviteli, mint a behozatali viszonylatban a téli időszakban hetenként egy, a nyári idény alatt pedig hetenként két közvetlen járatot óránként 12 tengeri mértföldnyi sebességgel feritartani. Ez a szerződés a forgalom emelésére igen kedvezően hatott. Ennek folytán a kereskedelemügyi minister ezen szerződés kiegészitéseképen Schwarz Lipót vállalkozóval 1899. évi június hó 22-én pótszerződést kötött, a mely szerint a minister az évi segélyt összesen 160.000 koronára emelte fel, viszont kötelezte a vállalkozót, hogy ügy a Fiume-Velencze, mint Fiume és Ancona között egész éven át hetenként két járatot, továbbá a nyári idény alatt Fiume és Velencze között még egy harmadik járatot teljesítsen. Ezeknek a járatoknak közvetítő eszközeiül szolgáltak a vállalkozónak »Villám«, »Dániel Ernő« és »Hegedüs Sándor« nevű, nagy kényelemmel berendezett gőzhajói. Az első 275, a második $96 és a harmadik 450 tonnatartalommal. Hogy a járatoknak ily módon történt berendezése mily rohamosan emelte tengeri kereskedelmünk forgalmát úgy a személy-, mint az áruszállítás tekintetében, azt elég meggyőzően igazolja az a kimutatás, mely a törvényjavaslat indokolásához van csatolva. Abból az alkalomból, hogy a magyar-horvát tengeri gőzhajózási részvénytársasággal a kereskedelemügyi minister az adriai tenger keleti részén levő forgalmunk lebonyolítása czél-