Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.
Irományszámok - 1896-992. A közgazdasági bizottság jelentése, "az "Adria" magyar kir. tengerhajózási társasággal kötött szerződés beczikkelyezéséről" szóló 979. számú törvényjavaslatról
48 992. szám. Az Adria által teljesített szolgálat — a postaszolgálat a megítélésnél bízvást figyelmen kivül maradhat — kizárólag árúszolgálat. A tengeri kereskedelmet folytató nagy államok is, melyek hajóereje ma uralkodik a tengerek fölött, hajózásuk kezdetén, hosszú időn, évszázadokon át kénytelenek voltak a kereskedelmi tengerészeinek a legkülönbözőbb alakban segélyt és támogatást nyújtani, hogy tengerészetük megszilárdulását és fejlődését biztosítsák. A tengerészet története bizonyítja, hogy megfelelő támogatás nélkül jóformán sehol sem fejlődött a tengerésze'; csak mikor ezen támogatás segélyével a kereskedelmi tengerészet megerősödött, szűnt meg a segélyezés; a kereskedelmi tengerészet csak azután fejlődött a maga erejével. Az ujabb idő tapasztalata azt mutatja, hogy az államok ismét egymással versenyezve igyekeznek közvetett és közvetlen segély útján fejleszteni kereskedelmi tengerészetüket; nemcsak a nemzetközi forgalmat kiszolgáló postajáratokat, hanem a közönséges árúszolgálatot teljesítő kereskedelmi tengerészetet is. E tekintetben Francziaország járt elől, ezt követik Olaszország, Ausztria, Oroszország, Románia, sőt legújabban az észak-amerikai Egyesült-államok is, a melyek példájára mi is megalkottuk a tengeri szabad hajózás segélyezéséről szóló 1893 : XXII. t.-czikket, melynek átdolgozása, mint a kereskedelmi minister úr a bizottságban közölte, most van munkában. Ha az Adria által teljesített szolgáltatásokat nem a nemzetközi postajáratokon fizetett segélyekkel vetjük össze, ezekkel az összehasonlítás a szolgálat különböző természeténél fogva nem volna helyén, hanem azon összegekkel, melyeket a különböző államok a szabad tengeri hajózásnak fizetnek, közlük hazánk is fizet, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy az Adriának fizetett államsegély helyes arányban áll az általa teljesített szolgáltatások rendszerességével és jelentőségével. A kereskedelmi minister úr törvényjavaslata indokolásában kiszámítja, hogy, ha az Adria azon tiz hajót, melyet beszerezni köteles, nem szerződés alapján szerezné be, hanem azon kedvezmények alapján, melyeket az 1893 : XXII. t.-cz. biztosit, és a tiz hajóval az 1893 : XXII. t.-cz. alapján tartaná fenn a szerződésben megállapított járatokat, ezen tiz hajó után, 15 éven át évi 490.506 korona segélyre és adómentességre tarthatna törvényes igényt és e mellett nem volna kötelezve a járatoknak meghatározott időben való indítására. Az Adria rendszeres határidőhöz kötött járatokat tart fenn, melyeket — egyes járatoktól eltekintve — indítani kell, akár van fuvar, akár nincs. Nem keresheti föl a kereskedelem viszonyai szerint legjövedelmezőbb irányokat és útvonalakat, a közbeeső kikötők között lebonyolított árúforgalmon kivül, kizárólag Fiume szolgálatára van utalva. Ez mind hátrány a szabad hajózást űző vállalatokhoz képest, melyek állami segélye az utolsó időben mindenütt fokozódik. Ezen általános tapasztalat mellett nem valószínű, hogy az Adria által teljesített szolgáltatások a most érvényben álló szerződés lejártával pénzügyileg előnyösebben volnának biztosithatók. Ha pedig ez nem valószínű, akkor nem lehetett közgazdasági érdekeink szempontjából elmulasztani azon alkalmat, mely a mai kedvező viszonyok felhasználásával tengeri érdekeink hatályosabb kiszolgálását teszi lehetővé. A mi az adó-, bélyeg-, illetékmentességet illeti, a közgazdasági bizottság nem zárkózhatott el két tény megfontolása elől. Az egyik az volt, a melyet a kereskedelmi minister úr közölt a bizottsággal, hogy ezen adómentesség megadása, eltekintve attól, hogy szerződésszerű kikötés, a ténylegas állapot törvényesitését jelenti, a mennyiben az Adria eddig is adómentességet élvezett. A bizottság helyeslőleg vette tudomásul, hogy a hatóságok utasítva lettek az Adria ellen az adóztatási eljárást a múltra visszamenőleg folyamatba tenni, viszont azonban, miután a társaság a maga üzleti számításait a szerződés meghosszabbításával elvállalt terhek tekintetében, a tényleges helyzet alapján tette, a melyben adómentességet élvezett, nem ellenezhetjük, hogy ez a kikötés a szerződésbe fölvétessék.
