Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.
Irományszámok - 1896-1006. Törvényjavaslat a torontáli helyi érdekű vasutak és a Torontál vármegyei útalap pénzügyi viszonyainak rendezéséről
1006. szám. 219 A Torontál vármegyei vasutak létesítésénél ezen előfeltételek nem tartattak szem előtt, minek következtében a Torontál vármegyei vasutak szükségszerűleg súlyos pénzügyi zavarokba bonyolódtak. Ezen zavarok okát első sorban kétségkívül az képezi, hogy a vármegyei hálózat igen gyors egymásutánban és a vonalak megválasztásánál nem mindig a kellő megfontolással építtetett ki. 1887-től 1898. év végéig szakadatlan egymásutánban a következő vasutak építése hajtatott végre: 1. Nagy-becskerek-párdányi és szécsány-nagymargittai vonal ... . . . .".'.. . . . . . 4,800.000 kor. épitési tőkével. 2. Nagy margitta-verseezi vonal 960.000 » » » 3. Nagy-becskerek-pancsovai vonal 4,480.000 » » » 4. Párdány-zsombolyai vonal . . . . . . . \ 3,300.000 » » » 5. Nagybecskerek-ujzsombolyai keskenyvágányú vonal 2,482.000 » » » 6. Szécsány-alibunári és számos-antalfalvai vonal . 4,210.000 » » » Alig 10 év leforgása alatt tehát Torontál vármegye érdekeltsége majdnem kizárólag saját erejéből 353 kilométer kiterjedésű hálózatot létesített 20,232.000 korona engedélyezett tőkével, mely tőke az idők folyamán egyéb építések és beruházások figyelembevételével a vasúttársaság 1899. évi mérlege szerint 21.335.00Q koronára emelkedett. Kezdetben a vármegye által kitűzött programm végrehajtása kedvező kilátásokkal indult meg. A nagybecskerek-párdányi, szécsány-nagymargittai és nagymargitta-verseczi vonalak épitési ügyletei szabályszerűen bonyolódtak le, a mennyiben az aláirt törzsrészvény-hozzájárulások fokozatosan befolytak és a vármegye abban a helyzetben volt, hogy az emiitett vonalak financirozására szükséges elsőbbségi részvénytőkét is az útalap terhére felvett kölcsönből szerezhette meg. Ezt az intézkedést a vonalak jövedelmezőségének alakulása is igazolni látszott, a mennyiben a kiépített hálózat üzleti feleslege az 1890. évi (89-8 km.) 105.287 koronáról 1893. év végéig (108-25 km.) 256.973 koronára emelkedett, holott az útalap terhére 1888. és 1891. években felvett 2,400.000, illetőleg 900.000 korona kölcsön annuitása 129.525, illetőleg 48.755 koronát igényelt. 1894-től kezdve azonban a helyzet rohamosan kedvezőtlenebbre fordult. A vasúttársaság ugyanis a további vonalak kiépítésére a törzsrészvény-hozzájárulásokon felül szükséges tőkéket elsőbbségi részvények kibocsátása utján biztosítani most már nem lévén képes, a vármegye garantiája mellett elsőbbségi kötvények kibocsátásához folyamodott. Ily módon kibocsáttatott a nagybecskerek-pancsovai, párdány-zsombolyai, % nagybecskerekujzsombolyai (keskenyvágányú), szécsány-alibunári és számos-antalfalvai vonalak szükségletére 1892-ben . . • 3,158.000 korona 1895-ben ......... 2,344.600 » 1897-ben . . 1,667.400 » 1898-ban ......... 2,880.400 » együtt . . . 10,050.400 korona elsőbbségi kötvény az akkori pénzviszonyoknak megfelelőleg 95—96 # 75°/o-os árfolyammal. 1897-ig még abban a helyzeiben volt a vasúttársaság, hogy a fokozatosan forgalomba hozott elsőbbségi kötvények kamat- és törlesztési járadékát üzleti jövedelmeiből (a dolog természete szerint azonban a vármegye által megvásárolt elsőbbségi részvények osztalékigényének hátrányára) kielégíthette, a mennyiben a vasút üzleti feleslegei az 1893. évre kimutatott 256.973 koronáról 329.529 koronára emelkedtek 1896-ban. 28*
