Képviselőházi irományok, 1896. XXXIV. kötet • 980-1017. sz.

Irományszámok - 1896-997. Törvényjavaslat az állami gyermekmenhelyekről

997. szám. '• 149 indokoltan igénybe vehető lett volna, — most egy másik rokon czélra, arra .t.i., melyre ugyancsak Sándor István hagyományának másik felét rendelte, vagyis kizárólag gyermekmenhely (lelenczház) létesítésére felhasználható legyen. A szül- és lelenczházi alapnak a maga egészében a budapesti gyermekmenhely czéljaira való felhasználásához ő Felsége, mint a közalapok és alapítványoknak legfőbb őre is legmagasabb engedélyével hozzájárulni méltóztatott. A vidéki gyermekmenhelyek létesítési költségeire, valamint a budapesti intézet ama költségeinek fedezésére pedig, melyek az »országos szül- ós lelenczházi alap« vagyonából esetleg ki nem kerülnének, a szintén a belügyministerium felügyelete alatt álló »közigazgatási fog- és tolonczházi alap« lenne felhasználható. Ez utóbbi alap az 1887: VIII. t.-cz. 4. §-a értelmében a pénzbüntetések alapjából közigazgatási fogházak ós tolonczházak létesítésére a belügyminister rendelkezésére bocsátott 100.000 forintból és a közigazgatási hatóságok által kirótt pénzbüntetésekből keletkezett. Minthogy azonban az 1892: XXVII. t.-cz. 1. §-a szerint a fogház ós elzárás büntetés még az esetekben is a bírósági fogházakban hajtandó végre, ha a büntetést közigazgatási hatóság állapította meg; minthogy továbbá ugyané törvény rendelkezése szerint külön közigazgatási fogházak építése mellőzendő, tehát az alapnak jelenleg kifejezett rendeltetése nincs: itt sem forog fenn jogi akadály, hogy az e tekintetben felszabadult közalap, — melynek állami gyermekmenhelyek lótesitésére leendő felhasználásához ő Felsége már előzetesen szintén hozzájárulni méltóztatott, — törvényhozásilag oly közczólra használtassák fel, mely czélnak megvalósítását emberbaráti, közegészségügyi ós magasabb állami tekintetek parancsolólag követelik. A közigazgatási fogházi és tolonczházi alap vagyonállása 1900. év végével 1,637.900 korona összeg. Ezek szerint a belügyministerium felügyelete alatt álló eme két alapból összesen 2,725.000 korona összeg állana rendelkezésre az állami gyermekmenhelyek czéljaira. Igaz ugyan, hogy e két alap vagyonából összesen 1,167.000 korona összeg hosszabb lejáratú törlesztéses kölcsönökben fekszik. Ámde e kölcsönök a belügyministerium felügyelete alatt álló három más oly alap által lesznek akadálytalanul átvehetők, melyek azonnal realizálható értékkel egyenlíthetik ki a szóban levő kölcsönöket. Végül teljesen indokoltnak mutatkozik, hogy a gyermekmentés országos rendezésének czéljaira —- a szükséghez képest — még az az 1,665.000 koronányi bevételi többlet is felhasználtassák, mely az országos betegápolási pótadó 1899. évi zárszámadása szerint mutatkozik. Minthogy jugyanis az 1898: XXI. t.-cz. értelmében befolyó országos betegápolási pótadónak, illetőleg az országos betegápolási .alapnak egyik kiváló rendeltetése épen a gyermekmentésnek minél eredményesebb teljesítésében áll: e törvény szellemével összevág az, hogy a kérdéses pótadó-többlet az állami gyermekmenhelyek létesítésénél igénybe vétessék. 3. §. A mit indokolásom általános részében a mai kor felfogásának megfelelő gyermekmenhelyekről mondottam, azt e szakász parancsolólag határozza meg, tudniillik, hogy a fentiek szerint rendelkezésre álló 4 millió koronát felülhaladó összeg ne zárt épületre, régi értelemben vett lelenczházra, hol a gyermekek folyton benn tartatnak, fordittassék, hanem e menhely csak az elhagyott csecsemőket felvevő intézet legyen, mely az egészséges gyermekeket csak addig tartja falai közt, míg azok egészségük veszélyeztetése nélkül táp-